A Holokauszt hetvenedik szomorú évfordulóján emlékezzünk az áldozatokra és mindazokra a névtelenekre, akik emberek maradtak az embertelenségben. Erzsébetváros egy megérthetetlen, felfoghatatlan, s máig feldolgozatlan öröksége a gettó. Polgármesterként lehetőségem volt valamit enyhíteni ezen a még fel nem dolgozott múlton.

Az Erzsébetvárosi örökség sorozat II. kötetében a Visszaemlékezések a gettóra, Palánkok mögé zárva címmel megszólaltattunk néhány akkor még köztünk élő túlélőt. Napról napra kevesebben vannak azok, akik még a saját szemükkel látták, saját bőrükön tapasztalták a borzalmakat. És napról napra kevesebben vannak, akik hiteles krónikásai a borzalomnak, és hiteles krónikásai lehetnek az időnként sorsfordító, embermentő apró gesztusoknak.

Akkoriban abban bíztam, hogy egyszer az összetört tükör apró cserepeit visszaragaszthat- juk, és egyszer majd újra szembeállhatunk azzal a tükörrel és belenézhetünk mindannyian. Ma már szomorúan látom, hogy a széttört tükör darabjait tovább törik és a szembenézés a távoli jövőre marad. De egyszer mindennek eljön az ideje, ebben biztos vagyok…

Részlet az egyik erzsébetvárosi holokauszt túlélő visszaemlékezéséből:

"…Az egyes ember az egy egyes ember. Amíg nem hat rá a tömeghisztéria, a demagógia, amíg nem szakítják szándékosan ketté az országot. Tehát én abból indulok ki, hogy amikor megszületik egy ember, akkor először ember. Aztán kiderül, hogy hova születik, így lesz belőle állampolgár: német, orosz, tót, magyar. De először csecsemő. Aztán később lesznek gondolatai, később terelik be őket különböző helyzetekbe, esetleg mondjuk pártokba. Tehát én azt mondom, hogy a megszületett ember önmagában biztos, hogy tiszta. Nem hiszem, hogy úgy születik valaki, hogy gonosz. Azt hiszem, hogy az a lövészárok akkor lövészárok, ha ássák. „

"Tehát azt mondom mindenkinek, akinek módja, tehetsége, helyzete van, akkor inkább betemetni kéne ezt az árkot, amíg lehet, mert lehet olyan szituáció, amikor már nem lehet…”

Ideje van, hogy kezdjünk valamit ezzel a súlyos örökséggel!

Hunvald György