A Rákóczi út és az Akácfa utca sarkán (Akácfa u. 2.) épült fel az Olivier Brénac és Xavier Gonzalez vezette párizsi építészeti iroda, valamint magyar kollégájuk, Kruppa Gábor elképzelése szerint ez a nyolcemeletes irodaház, amelyet hivatalosan 2001-ben avattak fel. Az irodaház érdekessége volt, hogy a tervezők a parapettek magasságában homokfúvott üvegek segítségével idézték vissza az egykor szemben álló Nemzeti Színház tükörképét. A 18 ezer négyzetméteres épületet 2012 és 2014 között teljesen átalakította kívül-belül a Lab5 tervezőcsapata (Erdélyi Linda, Dobos András, Korényi Balázs és Gáspár Virág Anna).

A saroktelken korábban egy emeletes ház állt, amelyet 1863-ban alakíttatott át Riegler Ignác gyertya- és szappangyáros, a terveket Pán József készítette. Halálát követően az ingatlant fia, ifjabb Riegler Ignác örökölte meg, aki 1869-ben azért bontatta le a házat, hogy a helyére egy új háromemeletes bérházat építhessen fel. Az 1871-ben átadott, csonka saroktoronyban végződő épületet Limburszky József tervezte. 1872-ben Schlotthauer Ferenc szállodatulajdonos itt nyitotta meg az Orient Hotelt és Kávéházat, amelynek nevezetessége a sakk-asztal és a Szegedről 1895-ben felköltöző Pósa Lajos (1850-1914) költő, gyermeklap szerkesztő asztaltársasága volt.

Ifj. Riegler Ignác halálát követően az alkalmi szerelmi légyottoknak is helyt adó sarokházat a hotelt és a kávéházat addig üzemeltető Schlotthauer Ferenc özvegye, Maisinger Frisch Jozefa vette meg. Az özvegy 1922-ben adta el tulajdonát: míg a hotelt az Uránia Nagyszál- loda Rt., addig a bérház többi részét a Szociáldemokrata Párt Fogyasztási Szövetkezete vette meg, akik frissen szerzett tulajdonukat irodaháznak és szerkesztőségének alakították át. Az épület Budapest 1944-1945-ös ostromakor olyan súlyosan megsérült, hogy le kellett bontani. A szocializmus éveiben bár sokáig itt akarták felépíteni az új Sajtóházat, ám a tényleges beépítésre 1992-ig kellett várni, ekkor kezdődött az új irodaház építése.