Kunhalmi Ágnes szerint külföldön a csodájára járnak
az MSZP eredményeinek. (24.hu) 

Az MSZP jóformán utolsó góca, a főváros 23 kerületéből nyolcban elárulta az ellenzéki összefogást, és ezzel sorozatosan játszott át mandátumokat a Fidesznek. (A XIV. kerületben pl. a 14 egyéni helyből 4-et vittek el egyenletes, 30,05–32,35 % közötti teljesítménnyel). Egyetlen képviselőt sem küld az EP-be, mert maradékszavazatait (azt a néhányat) ellenszolgáltatás nélkül a DK-nak ajándékozta.

Ezért aztán Kunhalmi Ágnes szerint:

• Szerte Európából többen a csodájára járnak annak, hogy az MSZP-nek még van szavazóbázisa (pár tízezer fő) és parlamenti frakciója (amit a nagy összeomlás előtt, 2022-ben hozott össze).
• A szavazók azt a veszekedést-marakodást büntették meg, amit ’22 után „az ellenzéki pártok csináltak” (valahogy kimaradt a mondatból az, hogy („politizálás helyett”).
• Egyedül ő dönti el, hogy a megsemmisítő vereség után részt vesz-e az MSZP „újragondolásában” (értsd: a tagságnak és munkája értékelésének ehhez semmi köze). Majd időben tájékoztat a döntéséről mindenkit.

A nagy képességű politikus asszony szerint azért ilyen feltételekkel álltak össze a DK-val, mert úgy számoltak, hogy szövetségüknek legalább hat mandátuma lesz. Ezért lett a kö- zös listán csak ötödik Tüttő Kata. Azt, hogy ha úgyis bejutnak hatan, akkor miért Molnár Csaba lett a második, és miért nem a protokoll-listán jóval előbbre rangsorolandó (és fotogénebb) Tüttő, valahogy elmulasztotta kifejteni. Erőteljesen kárhoztatta azokat, akik nem álltak be Gyurcsány háta mögé, hanem „a különutas politikát hirdették” — ezért ezek nem is jutottak mandátumhoz. Nem úgy, mint például az MSZP, amely nem próbált meg önálló arculatot mutatni, és így nem jutott mandátumhoz. Az mégis más.

Fügedi Ubul

*

P.s.: „Az én pártom Buda” — kilép az MSZP-ből Őrsi Gergely II. kerületi polgármester — ezt a 24.hu-nak adott interjúban ma jelentette be.

Tort ül a demokrácia. "A válasz a Nagy Kérdésre, a Kérdések Kérdésére: 42. 
Gondosan ellenőriztem! – teszi hozzá a Bölcs Elme." (Mérce) 

A Karácsony-Vitézy műsor tovább folytatódik, már meg is érkezett az új epizód: mindkét ifjú versenyző a Kúriához fordult jogorvoslatért. Karácsony korábbi ígéretéhez híven az egész főpolgármester-választást akarja megismételtetni, Vitézy meg a IV. és a VII. kerü- letben akar új választást, mert szerinte — szándékosan — feltünően vékony tollal húzták ki Szentkirályi Alexandra nevét, aki a legutolsó pillanatban lépett vissza.

Karácsony hétfő délután adta be az indítványát, majd — miután korábban az NVB elutasította a vékonytollas panaszát — Vitézy is bejelentette, hogy most aztán ő is megy a Kúriához.

A műsor tehát folytatódik. Újraszámlálás már volt, ezekről még nem tudni, hogy mi lesz belőlük. Lehet, hogy gerenda, lehet, hogy fogpiszkáló. Kíváncsi vagyok, meddig húzzák, meddig tart ez a kutyakomédia. Egy biztos: én már nagyon unom. És nem csak én.

*

Jelen állás szerint tehát választás ugyan volt, valódi eredmény továbbra sincs. És ha lesz is, nagyon nehéz elképzelni, hogy ezek után ne lenne bármelyikük legitimációja legaláb- bis megkérdőjelezhető. (via Mérce)

Amíg politizáltam, alapvetően szervezeti-működési kérdésekkel foglalkoztam. Ahhoz ugyanis, hogy amatőr politikusok egyáltalán döntési helyzetbe kerülhessenek, azt erősen támogató szervezeti kultúrára van szükség, és mi, ún. rendszerváltó értelmiségiek még amatőrnek is kezdők voltunk. Egyre kétségbeesettebben és tökéletesen esélytelenül küzdöttem pl. azért, hogy az Alapszabályban ne legyenek politikai deklarációk — de hiszen mindenki olvasta, hogy az alapszabály (szervezeti szabályzat, hol minek hívják) a párt második legfontosabb politikai dokumentuma!

Annyit tudtam elérni, hogy minden deklarált lózunghoz rendeltünk valamiféle nesze semmi, fogd meg jól, de legalább hivatkozható működési szabályt. Azt, hogy a működési szabály a legszebb lózungnál is többet jelenít meg egy párt politikájából /értékrendjéből, látszólag nem értette meg senki.

Egészen alapvető például a döntési mechanizmus. Ha a személyi (+ költségvetési) kérdésekről nyílt szavazással döntenek, mint most a Tisza Pártban, sokan adják fel véleményüket azért, hogy csatlakozhassanak a követni kívánt nagyemberhez.

Ha a szavazás rendszere nem támogatja a markáns kisebbségek megjelenítését, a markáns kisebbségeket kegyetlenül kigolyózzák. Ennek megelőzésére vezették be az SPD-ben az ún. szavazathalmozásos választást, amelynek lényege, hogy mindenki kap egy csokor (a jelöltek számától függő) szavazatot, és azokat megoszthatja a jelöltek között úgy, hogy senkinek se adhat a csokor egyharmadánál többet. Ez a pozitív diszkrimináció eszköze, amellyel az együttműködő kisebbség be tudja választani a testülepbe néhány tagját.

Azzal utasították el, hogy ez túl bonyolult, és a küldöttek nem fogják megérteni. Helyette lett a rangsorolásos szavazás, mert azt mindenki érti.

Tökéletes kudarcnak bizonyult, tehát fenntartották. A dolog lényege, hogy a rangsor legvégén mindig azok végeztek, akiknek volt az aktuális kérdésekről jól artikulált és ismert véleményük — teljesen függetlenül attól, hogy mi volt az. Ugyanis minden ilyen vélemény megosztja a mezőnyt: lesznek, akik egyetértenek vele és olyanok, akik nem. Akik egyetértenek, azok számára ez természetes: ezek a dolgok így vannak, hát persze, hogy X is ezt mondja. Akik nem értenek vele egyet, azokat felháborítja: ez az X egy kár- tékony hülye, hát nehogy bekerüljön! Akinek a véleménye két–három kérdésben ismert, már teljesen esélytelen: a jó helyeket azok csípik el, akik semmiről nem mondanak (lehetőleg nem is gondolnak) semmit.

Mindez persze a mezőny új tagjaira érvényes, nem a már befutott nagyemberekre. Ezért alapkövetelmény, hogy az ambiciózus új szereplő ne állítson semmi pozitívat. Maradjon meg a bírálatnál, és még csak ne is utalgasson arra, mit tenne ő efféle döntési helyze- tekben. "Programot dolgozunk ki", "összehívunk egy bizottságot", "megkérdezzük a szakértőket" stb. stb. — típusos példája ennek Magyar Péter; csillaga emelkedőben.

Igen ám, csak ezt nem lehet örökké csinálni. Miután a népszerűség hulláma döntési helyzetbe emel vkit, ezek a döntések beszélnek helyette. Az illető pedig vagy erodálódni kezd, vagy el tudja fogadtatni magát új nagyembernek, és felülemelkedik a koptató erőkön.

Durván egyszerűsített modellben Magyar Péter támogatóinak mintegy 3/5-e a "hagyo- mányos ellenzéki" pártok híve volt, egy-egy ötöde pedig a Fideszé, illetve apolitikus/ bizonytalan. Ő maga szórványos ("kicsúszott") állításai alapján és szigorúan az én egyéni értelmezésem szerint valahol a Fidesz gyakorlata és az Ő Hazájuk kampányszlogenjei között foglalhat helyet.

Ahogy a Tisza Párt képviselői elkezdenek politizálni az Európai Parlamentben, illetve az önkormányzatokban, baloldali, illetve liberális értékrendű szavazóiknak fel kell tenniük a kérdést, tényleg ilyen lovat akartak-e. Sokan meggyőzik magukat arról, hogy alapjában igen, meg hát ha nem is, no de azért mégse a Zorbán stb. Mások elpártolnak tőle, és a népszerűség csökkenése öngerjesztővé válik. Úgy tippelem, 2030-ra MP támogatói elfogynak, és jöhet helyére a következő kiugrott fideszes.

Fügedi Ubul