Az Unióban (először? egyedül?) a mi miniszterelnökünk tette a jog alappillérévé a jogkerülő magatartást, amit „kreatív jogalkotásnak” nevezett el. Az érdekérvényesítés két alapelveként az árukapcsolást és a vétóval zsarolást vezette be, és ezeket mostanra már minden partnerünk nagyon megunta.

Az Unióhoz hasonlóan nagy és ráadásul a konszenzust preferáló szervezet nagyon lassan mozdul. Mostanra született meg az ugyancsak idézőjelben „jogállami” válasz: a kreatív jogalkalmazás. Ügyesen kiderítették, hogy Magyarország a vétózni kívánt ügy egy előzményénél tartózkodott — márpedig a tartózkodás jogállamban a minden ízében téves NER-es értelmezéstől eltérően nem „gyenge, illetve udvarias nem” (ez a fogalom önmagában is bornírt hülyeség), hanem annak kinyilvánítása, hogy ebben a döntésben nem kívánunk részt venni. Márpedig akkor nem is vétózhatunk, nemdebár?

Az EU úgy döntött, kisebb kár a jogrendszer alapjainak rongálása, mint a többi 26 ország döntéseinek vétózgatása. Nagy pofon ez a jogelméletnek és egyúttal bizony, a mi kis vezérünket újra- és újraválasztó Magyarországnak is. Számíthatunk arra, hogy a tagor- szágok és kisebb-nagyobb csoportjaik ezentúl keresni fogják az alkalmat arra, hogy jól megrugdossanak — minden különösebb cél nélkül, pusztán az élvezet kedvéért.

Megdöbbentően gyorsan jutottunk el idáig — és mindig van lejjebb.

(A képen Josep Borrell, az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője.)

Fügedi Ubul