Becsöngetett tegnap egy jól szituált idősebb hölgy, és arra kért, írjam alá szövetségük kezdeményezését a trianoni szerződés érvénytelenítésére. Megnéztem: azt javasolták, hogy a magyar kormány(?) forduljon a hágai vagy más, ilyen ügyekben illetékes bírósághoz, és kérje a trianoni(!) "békeparancs" érvénytelenítését. (Nagyon nem akarok az idézőjelbe tett kifejezéssel foglalkozni: nincs sportértéke a dolognak.)

A világszövetség a kezdeményezésről (és hasonszőrű társáról) beszámoló oldalán ismerteti, hogy:

• mi az akció célja,
• kik kezdeményezték ezt (itt emlékezzünk meg néhai Grespik Lászlóról),
• ki az akció "zászlóvivője" (idézőjel tőlem),
• hogyan néz ki az aláíróív (fekvő A4, sorszámozott, tízsoros),
• hol lehet az ívet beszerezni,
• hogyan igazolja magát a gyűjtő (pecsétes papír mögé bújik el),
• hogyan szűrhetők ki "az ellenséges szándékú... orvul aláírásokat gyűjtők",
• milyen igazoló számot kaptak az akcióhoz a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságtól stb.

Csak éppen az nincs rajta, mi(k) is az(ok) a javaslat(ok), amikkel egyetérthetünk. Egész egyszerűen nem adják meg, milyen szöveget nyomtattak az ív fejlécére — így hát pontosan idézni sem tudom.

— De hiszen ez marhaság! — kiáltottam fel, miután végigrágtam magam a vastag betűkön. — A nemzetközi jog nem így működik!
— Ezt jogászok fogalmazták — sértődött végig a nénike.
— Hadd magyarázzam el...
— Nem érek rá magával foglalkozni. Nekem dolgom van.
— Mondja meg, mi az, amivel magát meg lehetne győzni! Minek kellene történnie ahhoz, hogy belássa: nem jó ez így?
— Hát valami biztosan történni fog — szögezte le, és állát határozottan fölszegve távozott.

Én meg ott maradtam annak tudatában, hogy tök fölöslegesen vizsgáztam nemzetközi jogból: ez az egész senkit se érdekel.

Bizonyára van olyan módszer, amivel még ennél is jobban le lehet járatni, ennél is röhejesebbé lehet tenni sokat szenvedett nemzetünket. De az Ostobák Világszövetsége megteszi, ami tőle telhető.

Fügedi Ubul