A „Mindenki” (Lásd.: Borsi Vera fb-bejegyzése) margójára…

Nem véletlenül van ám, hogy én a tévében pontosan egyféle műsort nézek: a sznúker-közvetítést. Azon ugyanis úriemberek vetélkednek, akik mindig elismerően kocogtatják meg az asztalt, valahányszor az ellenfél szépet lökött (mert nem azzal akarnak nyerni, hogy a másik elront valamit, hanem azzal, hogy ők jól csinálják). Aki szabálytalant lök: megtolja a golyót, lökés után belepiszkál a dákóval, hozzáér a kezével, rálógatja a mellényét stb., az bemondja, beíratja az ellenfélnek a büntetőpontokat, és átadja a helyét.

Akkor is, ha a bíró nem vette észre. Mert nem az a szabálytalan lökés, amit a bíró észrevesz, hanem az, amikor az ember megtolja a golyót, lökés után belepiszkál a dákóval, hozzáér a kezével, rálógatja a mellényét stb.

Tipikusan brit játék, óriási közönsége van. Angliában ugyanis az embereket erre a magatartásra nevelik, és ettől aligha függetlenül hosszú-hosszú ideje demokrácia van (alkotmányos monarchia, de ez itt mellékes). Nálunk is könnyebben lenne demokrácia, ha nem csalásra és ügyeskedésre nevelnénk gyermekeinket — és könnyebb lenne így nevelni őket, ha demokrácia lenne.

Külön kártékony az a sportriporterek által elterjesztett kultusz, hogy csak a győzelem számít. (Ez persze nem zavarja őket abban, hogy naponta idézgessék Coubertin bárót, aki ennek pont az ellenkezőjét mondta.) Amíg az énektanárt csak a győzelem érdekli, a gyengébbeket nem fogja megtanítani jobban énekelni. A jók egyre jobbak lesznek, a kevésbé jók meg nem.

Fügedi Ubul