1890/91-ben Csávolszky Lajos országgyűlési képviselő, újságíró kívánságára Quittner Zsigmond tervei alapján épült négyemeletes neobarokk – eredetileg lakóház, jelenleg a VII. kerületi Önkormányzat épülete. A kivitelező Fekete Elek volt. Az emeleteken az utca felé eredetileg két ötszobás lakás, az udvar felé három kétszobás lakás helyezkedett el.
A homlokzat középtengelyében nyílik a kapu, melynek két oldalára tágas boltnyílásokat tervezett az építész. Az engedélyezési terveket 1890. október 10-én hagyta jóvá a Fővárosi Tanács. Az épületen az első és a negyedik emelet alárendelt szintként jelenik meg, míg a második és harmadik emelet két szintet átfogó pilaszterekkel összekötve kiemelt szerepet kapott. A hangsúly a második emeletre került, az itt nyíló félköríves záródású ablakok fölött többszörösen tört szemöldökpárkányok emelkednek.
A negyedik emeleten szokatlan megoldás, a szélső négy-négy tengely előtti kovácsoltvas korlátos erkély húzódik. A homlokzat középtengelyében, a kapu fölött az első, második és harmadik emelet magasságában zárterkély ugrik előre. A negyedik emelet középső tengelyében áttört mellvédű erkély látható. Végül, a balusztráddal zárt koronázópárkány fölött voluták által közrefogott ikerablakos nagy oromzat emelkedik.
A ház falai között üzemelt 1906 és 1920 között a Meteor-szálló, amelynek földszinti kávéháza szintén 1906-ban nyitotta meg kapuit. Már első napjaiban ellepték a cirkuszok, varieték és orfeumok artistái, itt székelt a varieték művészeinek egyesülete és itt szerkesztették az Artista Közlönyt. De szívesen látogatták a vakok is, ugyanis a kávéház-tulajdonos Glaser Fülöp külön Braille-írással készült kártyacsomagokkal várta őket.
A szállóban lakott rövid ideig Ady Endre és Krúdy Gyula is, de Kassák Lajos is ebben kávéházban írta szabadverseit, itt született meg az Eposz Wagner maszkjában kötet.