Nem tudom miért, de az elmúlt napokban a Népszabin nagyhírtelen több cikk is megjelent, és elkezdett foglakozni az ú.n. „bulinegyeddel”, no meg a kerületben uralkodó – az állandó lakók szempontjából cseppet sem vidám – állapotokkal. Merthogy a körúttól befelé – de már magán a körúton is – egyre jobban elszabadulnak/elszabadultak a dolgok. És ugyan szép dolog, meg nagy öröm is (már akinek), hogy pörög az ingatlanpiac, csak éppen lassan már élni se lehet a kerület említett részén.

Körülbelül hat-hét éve kezdődött ez a móka, és nagyon úgy néz ki, hogy még messze nincs vége. Belső-Erzsébetváros olyan etető-, itató-, mulatónegyeddé vált, amilyenre senki nem számított, főleg nem az itt lakók. Legalább 200 vendéglátóhely zsúfolódott össze egy pici területen, lassanként majdnem minden szabad négyzetméteren nyílt egy kocsma, étterem vagy kávézó, ahol mindenki megtalálja a számítását. Kivéve az itt lakókat.

Utaztató cégek komplett turistautakat szerveznek ide, mondván, hogy itt mindent szabad, bárki bármit megtehet. És ezt szó szerint értik az ideérkezők. Már kora délután elkezdődik a hajnalig tartó mulatság, mindenki eszik, iszik, drogozik, táncol és énekel. Utánuk meg marad a romhalmaz, szeméthegyek, no meg a kapualjakba vizelés és hányás, bulinegyed, ó te csodás! (És a beerbike-okról matt részegen ordítozó angol legénybúcsúztatókról még nem is beszéltem, pedig az is nagyon mókás tud lenni…)

(Fotók: Index, Népszabadság)

Ezzel el is érkeztünk a Népszabadság bevezetőnkben említett cikkeihez, tessék szépen elolvasni őket, aztán lehet ordítani. Kínunkban.

• Mekka után pokol
• Már nem harcolnak, hanem pakolnak
• Ez meg itt az összeállítás harmadik darabja a buli negyedről, más szempontból: Nem könnyű pénzt csinálni a bulinegyedben.

És mindezen az sem segít, hogy az önkormányzat kötelező bukszusokkal próbálja nyugtatni a környék lakóit. Az meg már tényleg csak hab a kerület egyre sz@rosabb tortáján, hogy az itt lakók szerint, ha a fenti – egyáltalán nem csekély – problémák bármelyikével megkeresik az önkormányzat valamely felelős vezetőjét azzal az egyszerű kérdéssel, hogy mindez hova vezet, mit lehet tenni, vagy hogy egyáltalán ki törődik a lakókkal, nincs válasz. Csak a nagy kuss van.

Biztos, hogy mindennek így kell lennie?

Payns