1887/88-ban Páder Nándor vasműves, műlakatosmester – a ház homlokzati dísze és a kapu kovácsoltvas-rácsa is az ő kezemunkáját dicséri – megbízásából épített romantikus lakó- ház. Tervezője és építője Landherr György volt. A több mint 600 négyzetméteres, díszes oromzatú épület eredetileg műhelynek és lakóháznak épült, eleinte mészárszék- ként, majd kereskedőházként funkcionált. 2000-től 2010-ig Roma Közösségi Ház.

Páder Nándor az Építő Ipar 1887. február 6-i, a január 31-i középítési albizottmányi ülésről beszámoló száma szerint közvetlenül kapott engedélyt egy földszintes épület emelésére. A műhely a következő évben már működhetett, az MTA által kiadott Építés-Építészettudomány (az MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 19. kötet, 1987-1988) tehát helyesen teszi a kapu díszeinek megszületését a következő évre.

Az első, Páder itt lévő műhelyét reklámozó hirdetés már a Magyar Salon 12. kötetében (1889-1890/1) megjelent.

(A pontosításért és a kiegészítésekért köszönet Vincze Miklósnak.)

Páder Nándor (1846-1911) korának egyik legtöbbet foglalkoztatott műlakatos mestere volt. Az utókor értékelése szerint ő volt a legismertebb „a német vasművesek hazai követői közül”. Pádert az eklektikus vasművesség úttörői között szokták felsorolni, Árkay Sándor és Jungfer Gyula mellett. Noha Jungfer műhelyéből került ki a legtöbb, Budapest arculatát máig meghatározó munka, Páder életműve is jelentős, neve mégis csaknem feledésbe merült. A róla szóló tanulmányok megemlítik, hogy a vasművesség mellett ötvösséggel is foglalkozott, ő készítette például az 1896. évi Millenniumi Kiállításon bemutatott Krisztus és Mária reliefeket. A Páder-műhely fontosabb remekei a Szalay utca 7-ben (rácsos kapu), Klotild-paloták (kovácsoltvas erkélyek) és a Terézvárosi templomban (kovácsoltvas falikarok) láthatók.