(Interaktív könyvajánló)

Daniel Kahneman egy elképesztően jó fej, amit mi sem mutat jobban, mint hogy pszicho- lógus létére közgazdasági Nobel-díjat kapott 2002-ben. Szerzőtársával, Amos Tverskyvel ugyanis alapjában forgatta fel az ítélet- alkotásról és a döntéshozatalról megvolt, illuzó- rikus elképzeléseinket. Eredményeiket Gyors és lassú gondolkodás című, eredetileg 2011-ben, magyarul (HVG könyvek) 2013-ban megjelent művében foglalja össze.

Racionális lény-e az ember?

Kahneman és Tversky előtt a tudósok is azt hitték, hogy az ember alapjában racionális: normális esetekben „józanul” gondolkodik, és ha nem, annak olyan, jellemzően érzelmi okai vannak, mint a félelem, a szeretet, a gyűlölet stb. Azóta tudjuk, hogy ez egyáltalán nem így van: döntéseink többségéről tudatos énünk még csak nem is tud, vagy ha igen, nem foglalkozik velük. Ezek a „zsigeri” döntések egyfajta takarékosság következményei: ahelyett, hogy a probléma valamennyi aspektusát és azok kölcsönhatásait mérlegelve napestig csak töprengenénk, különféle egyszerűsítő mechanizmusok, az ún. heurisztikák segítségével a bonyolult problémát tudat alatt egyszerűre redukáljuk, és gyorsan meg is válaszoljuk (ez a döntéshozatal ún. 1. rendszere). A szerzők 1974-ben publikált (a könyv végén olvasható) alapcikkükben húsz ilyen heurisztikát különböztettek meg az egyszerűsítéstől (simplifying heuristic) a gyors elérésen (ami először az eszünkbe jut, availability heuristic) az előzetes ítéletalkotásig (judgement heuristic).

Ahhoz, hogy a kérdést ténylegesen elemezni kezdjük („bekapcsoljon” a 2. rendszer), plusz késztetés kell. Ennek jellege, mértéke persze erősen egyéni, sőt, témafüggő is. Én például a szakmai, illetve közéleti kérdéseket elemezgetve feltűnően gyakran lassú, körülményes és formalista vagyok, viszont rendkívül gyorsan játszom. Játékosként a fő „hibám” (az idézőjel azért, mert én ezt egyáltalán nem tartom hibának), hogy nem török a győzelemre. Számomra nem a nyerés az öröm, hanem a játék, ezért egyértelműen 1. rendszeremre hagyatkozva, mintegy „ösztönösen” játszom. Kahneman ezt a kognitív könnyedség állapotának nevezi, és a vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy ez örömöt okoz.

Hogyan működik?

A könyvet olvasva sok hasznosítható dolgot tudhatunk meg magunkról és a minket körülvevő világ működéséről. Egy bekezdés meg még egy mondat mindjárt a mű elejéről (15–16. old.):

„A politológiával foglalkozó tudósok… rájöttek, hogy az elérhetőségi heurisztika segítségével megmagyarázható, miért válnak bizonyos témák annyira fontossá a közgondolkodásban, míg mások figyelmen kívül maradnak. Az emberek hajlamosak aszerint megbecsülni az egyes témák relatív fontosságát, hogy milyen könnyen tudják őket felidézni — ezt pedig nagymértékben meghatározza, hogy az adott téma milyen mértékben van jelen a médiában. A gyakran emlegetett témák elárasztják gondolkodásunkat, míg mások még csak be sem kerülnek a köztudatba. A média viszont azt választja ki közlésre, ami szerinte aktuálisan foglalkoztatja a közgondolkodást. Nem véletlen, hogy az autoriter rendszerek nagy nyomást gyakorolnak a független médiára…”

Van-e kedvetek válaszolni? — Interaktív rész

Kahneman és Tversky — mindkettő alapos ember lévén — persze azt is megvizsgálta, minek köszönhető, hogy eredményeiket ilyen feltűnően nagy érdeklődéssel fogadták. A siker alapvető okának azt találták, hogy cikkeikben pontosan ismertették azokat a kérdéseket, teszteket, amik eredményeire következtetéseiket alapozták — így ki-ki utánagondolhatott, és eljuthatott a „hoppá” élményéhez, hogy „nahát, ezt én is pont így gondoltam” — vagy ellenkezőleg, akár feladatonként változó módon. Közreadok hát itt néhány ilyen kérdést. Aki szeretné megtudni a tutit, írja meg nekem saját megfejtéseit a pasteurperc@gmail.com levélcímemre, én meg majd megírom a hivatalos válaszokat.

Ha elég sokan írtok, folytatom.

Természetesen mindenkiben él a késztetés, hogy puskázzon (na, csak egy kicsit), de erre az esetre álljanak itt Zsoldos Péter halhatatlan melléxereplője, Avatella szavai: "Annak a győzelme becstelen, és a lantosok gyalázkodó énekeket zengenek róla végig a parton.”

Vegyük először egy ún. távoli asszociációs teszt (remote association test) három kérdését! Mindannyiszor kaptok három szót (csupa nagybetűvel). Tudtok-e olyan szót mondani, ami mindhárommal összefügg? A szintidő elvileg egy-egy perc, de a mi játékunkban ki-ki annyit gondolkodik rajta, amannyit csak akar: mindössze azt kérem, hogy a megfejtésként beküldött szó mögé írjátok oda azt is, hány perc munkával szültétek meg.

Óra indul:

1.1.

TEHÉN               SVÁJCI              TORTA

A második elvileg nehezebb:

1.2.

ZUHANÁS         FÉNY                 RAKÉTA

Ez meg aztán végképp:

1.3.

ÁLOM                 LABDA             KÖNYV

A második tesztnél viszont lehetőleg ne lépjétek túl az 1 percet (ennyi van a 3 kérdésre összesen):

2.1. Egy boltban teniszütőket és labdákat árulnak. Egy ütő és egy labda együtt 1 dollár 10 centbe kerül, és az ütő egy dollárral drágább, mint a labda. Mennyibe kerül a labda?

2.2. Ha 5 gép 5 perc alatt tud elkészíteni 5 bigyót, hány perc alatt tud 100 gép 100 bigyót elkészíteni?

100 perc VAGY 5 perc

2.3. Egy tóban van egy tavirózsasziget. A sziget területe minden nap a kétszeresére nő. Ha a tavirózsasziget 48 nap alatt borítja be az egész tavat, mennyi idő alatt borítja be félig?

24 nap VAGY 47 nap

Jó szórakozást!

Fügedi Ubul