Mint a történet az egyszeri parasztbácsiról, akit a téesz repülőse felvisz egy kis műrepülésre. Csinálják a kunsztokat, nagy dugóhúzó, a bácsi rezignáltam megszólal:
- Na, erre számítottam.
A pilóta hátrasandít, a mindenit, de nyugodt az öreg. Mutat neki még egy kunsztot, hirtelen zuhanórepülésbe vált. A bácsi megint:
- Na, erre is.
Húúú az anyád mindenit, gondolja a pilóta. Többször megforgatja a gépet, orsózik, végül a feje tetejére állítva repülnek. A bácsi megint megszólal:
- Na, erre nem számítottam!
Leszállnak, kérdezi tőle, hogy tetszett-e a repülés? 
- Tetszett bizony, édes fiam! - mondja az öreg.
- Aztán mondja, öregapám, mi volt az a nagy laza szöveg, hogy számított erre, meg arra?
- Hát, fiam, tudod számítottam rá, hogy összepisálom magam. Arra is, hogy becsinálok az ijedtségtől. De hogy mindez a nyakamban köt ki, na, arra nem számítottam!

Na, kérem tisztelettel, valahogy így vagyok én is azzal, hogy gyakorlatilag csont nélkül választották újra polginak Vattamány Zsét a népek. Arra számítottam, hogy esetleg többen lesznek a fideszes képviselők. Arra is, hogy netántán, valami érthetetlen csoda folytán öldöklő küzdelemben mégiscsak a sztárgitáros győz. De arra, ami történt – hogy négyévnyi láthatatlanság, illetve az utolsó hetek kampány-szerencsétlenkedései és balhéi ellenére viszonylag simán – na, arra tényleg nem számítottam.

Lesz alkalma még megtisztelni (Teknős Miklós / Népszabadság)

Mindenesetre az újraválasztott polgi elgitározgathat majd a testületi üléseken, mert nagyon úgy néz ki, hogy a döntésekhez kevesen vannak. (A 17 tagú képviselőtestületben a Fidesznek jelenleg csak 8 képviselője van.)

***

Sosem szavaztak még ennyire kevesen önkormányzati választáson, ez volt a demokráciánk eddigi legérdektelenebb önkormányzati választása. Az már tényleg csak mellékes, hogy eredetileg kilenc győzelemesélyes budapesti kerülettel kalkulált a baloldal, ehhez képest a legkönnyebbnek gondolt terepeken véreztek el: Csepel, Kőbánya és Erzsébetváros a DK-ból, Újpest pedig az MSZP-ből nem kért.