Az Elektrotechnikai Múzeum 1933/1934-ben épült Gerstenberger Ágost és Arvé Károly tervei alapján. Eredetileg transzformátorállomás volt, és a belvárosban lévő Bauhaus épületegyüttes igazi ritkaságnak számít, a falakat például Zsolnay kerámiával burkolták be.

A transzformátorállomás üzeme az 1960-as évek végén megszűnt, ezt követően a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a Budapesti Elektromos Művek (ELMŰ) összefogásának köszönhetően 1975-ben állt össze a Magyar Elektrotechnikai Gyűjtemény, melyet itt helyeztek el. Az állandó gyűjteményt 1982-ben nemcsak múzeumi rangra emelte az állam, hanem 1987-ben országos jelentőségű szakgyűjteménnyé is nyilvánította. Az épületet 2011-ben renoválták, amely éjjelente szórakozóhelyként működik.

A Nagykereszt (ma Kazinczy) utca 21/23. szám alatt 1855-ben nyitotta meg kapuit a főváros kezelésében működő VII. kerületi polgári leányiskola, amelyet 1872 és 1873 között bőví- tettek ki kétemeletes, romantikus homlokzatúvá. A terveket a Mérnöki Hivatal keretén belül dolgozó Vassél Alajos készítette el. A 21. számú épület 1893-ban lett a Budapesti Általános Villamossági Rt. (BÁV) tulajdona, akik áramátalakító állomássá építették át az ingatlant. Később az épület elé irodaépületet húztak fel, ezt a BÁV 1931-ben bontotta le. A később Budapest Székesfőváros Elektromos Művei nevet viselő fővárosi cég ezt követően építtette fel a transzformátorállomást és áramátalakító állomást.