A mi Erzsébetvárosunk

13. BBC World News - rólunk

2013. október 03. - amier

"Gyertek Budapestre, gyertek Erzsébetvárosba, mert itt mindent szabad!" - Erzsébetváros fideszes vezetése legszívesebben nem is szeretne tudni arról, amiről a kerületi Televízió nem, ám a BBC World News hírt ad. Vattamány Zsolt – akinek a BBC valamiért a György keresztnevet adományozta – viszont a pozitív hatásokat hangsúlyozta. (Egy mai Facebook-megjegyzés: Mondjuk az sem semmi, hogy a polgármester úr az egyetlen megszólaló a riportban, aki nem képes angolul...)

***

A bulinegyedbe fapadosokkal érkező zsibongó külföldiek és felbőszült budapesti lakosok csatájáról forgatott a BBC. (444.hu)

vattamany_bbc.jpg

Party town bars that anger local residents - katt a képre!

***

A Kazinczy utcában megjelent feszültségekről korábban már az Index is forgatott egy videóriportot: Kazinczy utca: megszoksz, vagy megszöksz (Index, 2013.01.23.)

A Belső-Erzsébetváros pár év alatt Budapest első számú buliközpontjává vált, de a lakók egy része szerint egyúttal élhetetlenné is vált lakhelyük. Létezik-e kompromisszum kecskék és káposzták között? Létezhet-e egyáltalán valamiféle kompromisszum lakók és szórakoztatók között? A videóban szerették volna megszólaltatni a VII. kerületi rendőrség és önkormányzat illetékeseit is, ám ők nem voltak hajlandók kamera elé állni.

12. Önkormányzat és rezsi

08.jpgÖnkormányzat és a rezsicsökkentés - kérdőjelekkel

Mit tehetne Erzsébetváros Fideszes önkormányzata, ha nem csak a választásig szóló kampányszöveg lenne az úgynevezett "rezsicsökkentés”? Kerületünkben mintegy 3000 bérlakás van. A Fideszes többség nem csak a brutális lakbéremelést, de a lakbér felett fizetendő takarítást, áramdíjat és szemétdíjat is bevezette.

Nos, január óta az áram és szemétszállítás ára csökkent. Nem úgy a bérlőknél, ahol ugyanannyit számláznak, mint tavaly ilyenkor! Hová tűnt a 10% csökkentés összege?

onkormi_gorbe.jpg

A lakbéremelés egyik eleme volt, hogy az áfa nem része a lakbérnek, hanem az addigi díjakat nettónak tekintette és megfejelte 27 % áfával. A 2010 előtti áfa-mentesség visszaállítása jelentősen csökkentené a terheket.

A családok költségeinek meghatározó tétele az étkezés. Az önkormányzat több ezer gyermek és szociálisan ellátott, idős, rokkant ember étkeztetését látja el. Ha ennek a térítési díját csökkentenék, az igazi könnyebbség lenne családok ezreinek.

Vajon megmutatja-e az erzsébetvárosi önkormányzat, hogy tényleg tenni akar a megélhetés költségeinek csökkentéséért? Avagy ezt is meghagyja választási jelszónak?

Gergely József
önkormányzati képviselő

11. Nagydiófa utca 8.

No kéremszépen, megint jó idő volt, sütött a nap, csapjunk is bele a lecsóba! Tudom, hogy érzékeny témát fogok érinteni – többszörösen is – de hát ezt dobta a gép. Szóval: napsü- tés, séta, fényképezőgép a nyakba megint. A Nagydiófa utcában aztán – a már említett szoboráthelyezés után – újabb meglepetés ért: romkocsma, hostel működik a Nagydiófa utca 8-ban! Jó, jó, tudom, hogy ez nem most, hanem valamikor még 2010 májusában nyílt meg, de én csak most fedeztem fel, és ugye egy újszülöttnek minden romkocsma új. Hostel meg pláne.

Emlékeim szerint korábban komoly ramazuri volt a ház bontása/nem bontása körül. Akkoriban az Óvás meg az utcában létrejött civil egyesület tiltakozott a leghangosabban a bontás ellen, 150 éves öreg ház, zsidónegyed, örökségvédelem, satöbbi. De elhangzott érv- ként az is a lakók részéről, hogy "nehogy már ne süssön be a nap a lakásomba”. Ugyanis a tulajdonos az utca felé földszintes ház helyére egy 7 vagy 8 emeletes – tényleg igen ronda – behemótot akart építeni.

nagydio8-1.jpg

nagydio8-4.jpg

Lássuk magát a házat: 1840 körül épült, eredetileg kisméretű földszintes ház. 1868-ban építették körbe az udvart Lohr Antal tervei alapján, a homlokzat valószínűleg ekkor nyerte el mai formáját. A fővárosi közgyűlés 2009. február 26-i ülésén a képviselők erről a házról is szavaztak, merthogy a Nagydiófa Egyesület kérte a fővárost, hogy helyezze helyi védelem alá ezt az épületet.

Az üresen álló ház akkoriban (most nem tudom) egy ingatlanbefektető – a Gozsdu udvar átalakítását is végző holding, az Autóker egyik cégének – tulajdonában volt. A cég, a Grandio Residence Kft. 2007 decemberében kapott elvi építési engedélyt a házra, majd egy hónap múlva beadta a bontási engedélykérelmet. A bontási engedélyt azonban a KÖH közreműködésére felfüggesztették. Az egyesület szerint ugyanis a főváros mulasztott a zsidónegyed ügyében, és kérték a fővárostól, hogy vegye védelmébe a házat, mert attól tartanak, hogy enélkül "a dózer áldozatává" válik a ház, több más épülethez hasonlóan.

A közgyűlés elé került előterjesztésből viszont kitűnt, hogy a főváros ügyosztályai nem ajánlották a Nagydiófa utcai ház védelmét. Az előterjesztő azzal érvelt, hogy a ház építészeti szempontból nem különleges, kivitelezése nem magas színvonalú, ezért a védelem "szakmailag nem javasolt". Ezzel a főváros a ház tulajdonosával, a befektetővel értett egyet, akik levelükben szintén így érveltek a fővárosi védettség megszavazása ellen.

nagydio8-2.jpg

nagydio8-3.jpg

Ezt követően 2012 nyarán – négy év után – pert nyertek a Nagydiófa utcai civilek, azaz nem épülhetett 8 emeletes lakóház az eredeti épület helyére. Akkor azonban még a jövő titka volt, hogy a ház hosszútávú sorsa miként alakul. Most már tudjuk: romkocsma nyilt benne, méghozzá a Grandio bár, pontosabban Grandio Jungle Bar & Grill (az épület egyébként a kocsma mellett party hostelként is működik). Vagyis az új építésű társasház projekt vesztett a belső udvaron zöldellő ecetfákkal szemben. Tartok tőle azonban, hogy a környék lakóinak igénye így sem lett maradéktalanul teljesítve, mert a hőn áhított nyugal- muknak lőttek.

Azért az érdekelne, hogy a lakók, az eddig házvédő civilek, esetleg az Óvás, most mit szólnak mindehhez…

BBP

10. Képtelen városképvédelem

07.jpgMég 2012 februárban fontos döntést hozott a Képviselő-testület Fideszes többsége. "Városképvédelmi szempontok” miatt elrendelte a kerület utcáin lévő 150 plakáttartó tábla kivágását. Rendbe is hozathatták volna a sok éves használat során megrongálódottakat, de „városképvédelmi szempontból” ezt a döntést hozták.

Mi már többször elmondtuk, hogy a plakáthelyek azért vannak, hogy a lakossági hirdetések igényét ki lehessen elégíteni. Jobb ez, mintha a lakóházak falára, elektromos kapcsoló-dobozokra, és más helyekre ragasztanák az elveszett kutyus, eladó rézmozsár, lakossági szolgáltatás felajánlása stb. tartalmú hirdetéseiket. Falra hányt borsó volt minden észérv. Lehet, hogy nekik az fájt, hogy a plakátokon nem lehet „megszűrni” a véleményeket – amint azt látjuk az erzsébetvárosi televízióban, újságban? Valószínűleg így van, de a városképvédelem elegánsabb hivatkozás.

DSCF7287.jpg

Nosza, ki is küldték a közmunkásokat az utcákra, akik néhány hét alatt kivágták a tartókat. Sokat pár centivel a járda felett, hogy a csonkban elbotlik, aki arra jár. És még mit látunk azóta? A hirdetési igény nem szűnt meg, helyet keres és talál. Dobozokon, fedeleken, ajtókon, házak falán. Itt egy példa, amit egy önkormányzati tulajdonú házon láttunk.

A világ – szerencsére – másképpen mozog, mint ahogy a hatalom elképzeli.

Gergely József
önkormányzati képviselő

9. Szobor a fűben

05.jpgNaszóval: pár napja újra nyakba akasztottam a fényképezőgépet, lássuk csak mi, hogyan változott az elmúlt 1-2 év folyamán a hétkerben. Előbb – az előző posztban leírtak miatt –  megnéztem a Madách teret, alakul-e ott már valami. Még nem alakul. Séta tovább, Károly körút. A 9-es számú ház előtt meglepetés: eltűnt az Apolló-szobor. (Az ötemeletes ház előtt állt a fatörzsre támaszkodó Apolló szobra – Marton László, 1983).

Nem, senki ne kiabáljon rám, hogy ez már rég így van, én csak most vettem észre, bocs. Az első riadalom után, körbenézés, mert azért csak nem tüntették el nyom nélkül. És valóban nem: a Gerlóczy utca magasságában a kijelölt gyalogos átkelőhelynél, a villamos sínek között álldogál szegény, egy nagy fűhalom közepén.

DSCF7308.jpg

DSCF7633.jpg

Mit mondjak: nekem a régi helyén jobban tetszett…

8. Minek örül a polgi?

04.jpgIsmét levelet kaptunk Vattamány Zsolt nagyméretű polgármesteri fotójával. Azt írja, örül, hogy a Madách tér mellett az Almássy teret is felújítják. Véleményezhetjük a terveket. Amint túl vagyunk a lelkes örömön, eszünkbe jut, hogy a Madách térrel még nem történt semmi, noha a tervek szerint szeptember elején az „Örkény kert”eseményt már a megújult téren kellett volna rendezni.

Eszünkbe jut az is, hogy a közmeghallgatáson nem tudták a kérdezőbe belefojtani a szót, aki a felújítás utáni parkolási lehetőségekről, a rendezvényeket kísérő várható zajról érdeklődött. A polgármester megígérte, hogy majd lesz lakossági fórum, ahol bemutatják a kész terveket, mert eddig csak apró látványterveket láthattunk.

madach_terv1.jpg

Valóban: volt egy fórum, amit nagy titokban, kiválasztott keveseknek szerveztek, lehetőleg kerülve az érintettek, a környéken lakók meghívását. Hallottuk, hogy itt megígérte a parkolási egyeztetést is – ami azóta sem történt meg.

Ilyen tapasztalatok után érthető, hogy az Almássy téri felújítást tervbe vevő testületi döntés előtt Dr. Kispál Tibor képviselőtársammal együttjavasoltuk: elsősorban a helyben lakókat kérdezzék meg! „Erzsébetváros elég kicsi ahhoz, hogy mindenkinek lehessen véleménye” jött a meglepő válasz. Igaz, igaz, de ez szerintünk nem zárja ki a teret naponta használók megkérdezését.

almassy_terv1.jpg

almassy_terv2.jpg

Itt is „döntött a nép”. Egyik szavazásnál sem derült ki, hogy milyen arányú volt a helyiek részvétele. A mai ismeretünk szerint még folyik a tervezgetés, azután jön a közbeszereztetés, majd valamikor a kivitelezés.

2009-2010-ben a belső-erzsébetvárosi utcák felújítási terveit bemutattuk az ottani lakóknak, a vita után a hasznos javaslatokkal korrigáltuk a terveket. A mostani vezetés csak a terveket és a pénzt vette át, a lakosság „beleszólásától” irtózik.

Gergely József
önkormányzati képviselő

7. Polgármesteri beszéd 2.

03.jpgEgy izgalmas és a kerületben élők számára rendkívül fontos résszel folytatjuk a sorozatunkat. A társasházak felújításáról, támogatásáról lesz szó. Ez ugye az a problémakör, ami mindenkit érint, aki itt lakik, hiszen egy épület felújítása sok költséggel jár. Hosszú-hosszú évekig gyűjtögetnek a lakók, hogy valamit rendbe hozzanak a házon, a tulajdonukon.

Mivel az Önkormányzat a kerületi házak túlnyomó többségében, már csak néhány százalék tulajdonnal rendelkezik így ez a feladat a magántulajdonosokra hárul.

Mit mondott beiktatásakor Vattamány Zsolt?

„Külső források bevonásával és a pályázati rendszer átalakításával növelni fogjuk az önkormányzati támogatással felújított társasházak számát…’’

vattamany2.jpg

A következőkben látni fogjuk, hogy az átalakítás annyira "jól” sikerült, hogy a 2013. évi társasház felújítási támogatás az évi költségvetés szerint 45 millió forintra sikeredett. Ráadásul ez csak visszatérítendő kölcsönt jelent. Természetesen itt egy hosszabb folyamatot kell ismernünk, mert csak így juthatunk el a mai helyzet értékeléséhez. Egy 2000. évi (ne feledjük: ez 13 éve volt!) beszámoló szerint az akkori vezetés azt jelentette be, hogy az 1999. évi 50 milliós társasházi felújítási támogatást sikerült a 2000. évben 70 millió forintra emelni.

Most akkor mi van? Visszafejlődtünk a múlt évezred utolsó évének szintjére?

Erzsébetváros rosszabbul teljesít?

Még érdekesebb a kép, ha összehasonlítjuk a Vattamány Zsolt polgármester 2010-től kezdődő időszakát az "elmúlt nyolc évvel”!

A pontos összehasonlítás kedvéért minden olyan költségvetési sort összeadunk, ami önkormányzati támogatás formájában egy társasház lakóját, mint tulajdonost segíti a közvetlen lakókörnyezetének komfortossá tételében. A segítség azt jelenti, hogy az önkormányzat vissza nem térítendő támogatást ad a lakóháznak és ezzel pénzt hagy az ott lakó család pénztárcájában, vagy kölcsönt ad kamat nélkül és így mentesíti a hirtelen nagy és váratlan kiadástól.

Minél több vissza nem térítendő és visszatérítendő támogatást ad az önkormányzat, annál inkább fontosabbnak tartja a kerület szépítését és az ott lakók komfortját és ezzel magát a választópolgárt.

Nézzük a számokat, elég beszédesek...

„Elmúlt nyolc év”:

Év

Vissza nem térítendő támogatás

Visszatérítendő támogatás

Önkormányzati épületek felújítása

2005.

263 millió Ft

-

-

2006.

116 millió Ft

170 millió Ft

-

2007.

325 millió Ft

120 millió Ft

-

2008.

296 millió Ft

120 millió Ft

204 millió Ft

2009.

978 millió Ft

80 millió Ft

80 millió Ft

Ehhez képest nézzük meg a 2010-ben győztes Vattamány-féle vezetés számait:

Év

Vissza nem térítendő támogatás

Visszatérítendő támogatás

Önkormányzati épületek felújítása

2011.

40 millió Ft

80 millió Ft

-

2012.

-

95 millió Ft

-

2013.

-

120 millió Ft

-

 

Emlékeztetőül, mit is mondott három éve a polgármester?

„ …növelni fogjuk az önkormányzati támogatással felújított társasházak számát…”

Nehéz elhinni, hogy a támogatási összeg jelentős csökkenése a támogatott házak számának a növekedését eredményezné. Biztosak vagyunk abban, hogy a jelenlegi városvezetés mindent meg fog tenni, hogy vitatkozzon ezekkel a számokkal és megpróbálja majd azokat kozmetikázni.

Nem fog menni. A kerületben élők, a kerületi házak közös képviselői pontosan tudják, hogy ezek a számok sajnos igazak. Látják, érzik és tapasztalják, hogy az elmúlt 3 év mekkora megtorpanást jelentett Erzsébetváros életében és fejlődésében.

A városvezetés bizonyítványába társasházi támogatás tárgyban egyest adunk!

Erzsébetváros (sajnos!) rosszabbul teljesít!

Rövidesen folytatjuk…

Payns

6. Gyuribácsi-sirató

"Sic transit gloria mundi."

Kész, ennyi volt, vége, megszűnt fiatalságunk (na jó, a többiek fiatalságának) kedvenc kisvendéglője, kocsmája a Kertész és a Dob utca sarkán. Helyére pedig, ahogy manapság szokás nőtt egy… Bocs, de most búsongani és nosztalgiázni fogok.

gyuri_b1.jpg

Még valamikor 1997 őszén – nem sokkal a megnyitás után – kezdtünk el járni Gyuri Bácsi Grilljébe. És mint ahogy az igen hamar kiderült, Gyuribácsi nem, egyáltalán nem egy kép- zeletbeli személy, hanem régesrég letűnt korok valahogy itt felejtődött kivételes, ámde hús-vér képviselője; a kiszolgáló személyzet pótolhatatlan tagja, az intézmény sarokköve volt. Egy nagynagy bölcsességgel és élettapasztalattal rendelkező, pulóveres, Erdélyből idekeveredett öregúr, aki majdnem mindig keresztrejtvényt fejtett a saját törzsasztalánál, melyhez később nagy megtiszteltetés volt odaülni. (És ezt csak sokára érdemelte ki az ember. Ha egyáltalán kiérdemelte...)

Maga a vendéglő egy kockás abroszos, pár asztalos apró helység volt – kis galériával megtoldva – ahol a kora esti óráktól kezdve nemcsak az ifjúság gyülekezett, hanem egy korabeli péntek esti leltár szerint vagy két közgazda, négy-öt bölcsész, egy-két újságíró, egy színész és operaházi énekes, egy kellékes, egy alpolgármester, na és persze a Pisti, Gyuribácsi szépreményű ivadéka és segítője.

DSCF8867.JPG

Ami viszont még ennél is lényegesebb, hogy Gyuribácsi konyhája gasztronómiailag is értékelhető volt: roston sütött libamáj, töltött káposzta, padlizsánkrém, csevapcsicsa, pleszkavica, dalmát burgonya meg sopszka. És persze a grill; Gyuribácsihoz hasonlóan ez sem kitalált, hanem valós, nagyon sokszor és alaposan kipróbált dolog volt.

Ennyiből azért már látható, hogy a konyha férfiasan házias volt, és soha de soha, semmit nem hagytak ki a hozzávalókból. Nem véletlen, hogy sokan közülünk itt, ezen a helyen avatódtak be a csevapcsicsa, a pleszkavica a és sopszka szavak látható-szagolható-ehető jelentésébe – hogy egy fiatal barátom emelkedett szavait idézzem.

Kis kitérő: A csevapcsicsa és a pleszkavica közeli, szerb- macedón-bosnyák rokonok, darálthús összesütve apróra vágott hagymával; az előbbi kisebb hengerek, az utóbbi meg egy nagy lepény alakjában jelenik meg. És Gyuribácsinál a csevapcsicsa nem kolbászformájú fasírt volt, hanem masszív, nagyon-nagyon ízletes húsrudacska. Dalmát (azaz fokhagymás) krumpli vagy sopszka saláta volt ezekhez a legjobb, az utóbbi hagymából, uborkából, paprikából, paradicsomból és feta sajtból lettösszeállítva.

DSCF8866.JPG

És a pálinka! Na, az meg erős és ütős volt, a törzsvendégeknek már rendelni sem kellet, csak bólintani az "Egy olyat?" udvarias kérdésre. És „az olyat” a régiek a pult alól, külön üvegből kapták, rang volt, ha az öreg ehhez nyúlt a kérdés után. (Egy zenész barátom, akkoriban  harmincas évei elején-közepén járhatott, mélységesen megilletődött, amikor a sokszor sokadik látogatás után Gyuribácsi egyszercsak neki is a külön üvegből töltött…)

Aztán bő tíz év után, 2007 szeptemberében új tulaj érkezett (Gyuribácsiék hazaköltöztek Erdélybe), felújították az egész üzletet. Lett konyha, nyitható portál, új berendezés, de még valahogy az egésznek a hangulata a régire emlékeztetett. A falon régi képekből készült összeállítás szépen bekeretezve, felette a régi ősétlap. És ugyan Gyuribácsiból Péterbácsi lett, Pistiből meg Norbi, de megmaradt a családias légkör, a jó viszony.

DSCF8868.JPG

A felújított vendéglő tehát megőrizte a korábbi hangulatot – maradt a kockás abrosz is – de aztán mégis valahogy más lett. Nem rosszabb, nem jobb, más.

Ezt követően az évek során a kisvendéglő kétszintes, 70 főt befogadó étteremmé nőtte ki magát. Így is szerettünk ide járni, de ez már nem a korábbi, családias kiskocsma volt. Törzsvendégi előjogaink megmaradtak, mindig örömmel fogadtak minket, de... És most már ennek is vége. Gyuri bácsi vendéglője szeptember elejétől új névvel, új stílussal és ételekkel várja a vendégeket. Tartok tőle, hogy az a stílus már nem az lesz, amit mi egykoron megszerettünk…

DSCF8869.JPG

Így múlik el a világ dicsősége.

5. Karban tartott nemzeti pedagógusok

"Az eredetileg tervezett Magyar Pedagógus Kar helyett az új szervezet a Nemzeti Pedagógus Kar nevet viseli majd, és annak automatikusan tagjai lesznek a köznevelésben dolgozók. A kar az állami/önkormányzati fenntartású köznevelési intézményekben pedagógus munkakörben közalkalmazottként foglalkoztatottak önkormányzattal rendelkező köztestülete, és összesen 16 szakmai tagozatot működtet. (...) Megalkotja továbbá a Pedagógus Etikai Kódexet, a törvény- ben, valamint az alapszabályban és az etikai kódexben foglaltak szerint tagjával szemben etikai eljárást folytathat.”

janik0.jpg

Eddig az idézet. A tervek szerint az Etikai Kódex tartalmazza a fenntartó bírálatának, kritizálásának tilalmát is. Egy jó ismerősöm – a nevét, munkahelyét érthető okokból, nem írom le – meséli, hogy amikor az évnyitó ünnepségen kihirdették – többek között – a "Nemzeti Kuss” törvényét, udvariasan megkérdezte, hogy nincs-e tévedés a dologban.

Egy iskolában, remélhetőleg, alapvetően értelmiségiek dolgoznak, akiknek nemcsak joguk lenne, hanem kötelességük is felhívni a figyelmet, ha szakmai, etikai, stb. hibát, tévedést, kritizálható jelenséget tapasztalnak. Nem kapott választ, de az összejövetel után az intézmény egyik vezetője – akivel mellesleg jó kollegiális kapcsolata volt – kedvesen figyelmeztette: „fogd be a pofád, ha nem akarod magad a nyugdíjad előtt két évvel az utcán találni”.

janik4.jpg

A javaslat előkészítését ismerő egyik politikus szerint Orbán Viktor tavaly egy olyan, „a 30-as éveket idéző” szervezet létrehozására adott megrendelést az oktatási államtitkár- ságnak, amelyben „az állami pedagógus vezényelhető, kézben tartható, a szakszervezeti jogai kézben tarthatók, nem szerveződik, nem szövegel, nem nyilatkozik”.

Ennyit a demokráciáról.

Demeter Tamás

4. Smitteltünk

04.jpgBezony, nagy a mi szégyenünk, ajjaj jaj, ajjaj jaj. Alig indult el a blog és erre tessék, máris smittelünk. Pedig tudjuk, hogy ez csúnya dolog, de barangoltunk egyet a fészbukon Erzsébetváros témakörben, és eközben az Erzsébetváros online oldalán Spitzer Tibor bejegyzésébe botlottunk. Szégyen ide, szégyen oda – de nem tudtunk ellenállni a kísértésnek –, így most megosztanánk a nagyérdeművel az ott olvasottakat.

Azért az mentségünkre legyen mondva, hogy mi ezt nem tagadjuk le, sőt. Remélhetőleg sem a szerzőnek, sem az oldal gazdájának nem lesz kifogása ez ellen…

***

Nem tudom kinek tűnt fel, hogy sokszor száz métereken keresztül nincs szemetes vagy csikktartó az utcákon. Így menthetetlenül a földön végzik a csikkek. A hétvégi bulizóhadak után hétfő délutánig vagy keddig is szemétben úszik a város.

szemet1.jpg

Több lehetséges megoldási módszer van. Az egyik ugye az, hogy a vendéglősnek fel kellene hajnalban takarítani (vagy takaríttatni ) vagy az éjszakai szórakozóhelyekre kirótt különadókból kézi takarítókat alkalmazni. akár a mi szociális szövetkezetünket (Dödölle) megbízva ezzel. A kézi takarítás azért is jobb megoldás, mert a szombat, vasárnap hajnalban a bulizók hazaordibálják magukat reggel hatig negyed hétkor meg rákezdi a takarítógép lehet ,hogy idegesítő a végre pihenni vágyó lakók számára.  (Spitzer Tibor)

Minderre az Erzsébetváros online:

Jogos az észrevétel! Sokaknak feltűnt, csak sajnos inkább a lakóknak, mintsem a takarítással megbízott cégnek, vagy a kerület jelenlegi vezetésének. Többen fordultunk már hasonló kérdéssel / kéréssel a döntéshozókhoz, de egyelőre "nem egy nyelvet" beszélünk. Tájékoztatást kaptunk, hogy a kerületben mikor, hogyan történik a takarítás. Honnan indulnak, merre folytatják, milyen gyakorisággal végzik... stb... ami mind nagyon dicséretes, csak a végeredmény a képen látható.

Jó tanáccsal is elláttak, hogy személyes példamutatás (ad hoc jellegű egyéni szemétszedés) hasznos lehet...  Ezt különösen így jó hallani, hogy mindeközben a döntéshozók körbe jutalmaznák magukat a remekül megszervezett munkájukért és a takarítással megbízott cég is alaposan meg van fizetve... Ezügyben itt egyet tehetünk: megosztással, nyilvános beszélgetéssel "hallatjuk hangunkat" és jelezzük, hogy EZ ÍGY NINCS RENDBEN!!!

***

Dokumentum-tár: Jutalmak Erzsébetvárosban – 2013.08.07

süti beállítások módosítása