Az itt álló háromemeletes bérház harmonikus felületi ritmusával, egyszerű, mértéktartó díszítésével a budapesti historizmus sikerült, művészi értéket is hordozó emlékei közé sorolható. Tervezője és építője Kauser József, a neves építészcsalád tagja volt, akinek nevéhez Budapesten számos bérpalota és többek között a Bazilika belsőépítészeti megol- dása fűződik. Ezt az Erzsébet körúti házat 1888-ban tervezte, és 1889-ben építette meg.

A ház építtetője és első tulajdonosa Frölich Gusztáv, országgyűlési képviselő és földbir- tokos volt. Ahhoz képest, hogy két évtizeden át megszakítás nélkül képviselő és kerek tíz évig az ország egyik legnagyobb bányavállalatának elnöke volt, édeskeveset tudunk róla. Ő nem írt, róla nem írtak, a parlamentben és az üzleti életben jóformán észrevétlen maradt. A házat végrendelete szerint gyermekei örökölték. Tulajdonosul vejét, Ybl Félix miniszteri segédtitkárt (Ybl Miklós fiát) jegyezték be. Tőle 1896-ban a Wahrmann-család vette meg, előbb Wahrmann József földbirtokos, majd utódai. 1912-ben a ház Bálint Sándor színigazgató tulajdonába került.

A bérlőkről még kevesebbet tudni, mint a tulajdonosról, csupán annyit, amennyi a budapesti cím- és lakjegyzék egyes évfolyamaiból rekonstruálható. Az egyértelműen megállapítható, hogy a második emeleti „úri” lakást 1890-ben özvegy Almay Józsefné földbirtokos bérelte. A XVIII. század derekán Ausztriából bevándorolt Wurm-család alapító őse, József vaskereskedő és kávéháztulajdonos 1834-ben Almayra magyarosított és a frissen megszerzett nemesség mellé birtokot vásárolt. Fia, Rudolf, már földbirtokosként szerepel, a harmadik nemzedék azonban hanyatlásnak indult, így az alapító József nevű unokájának neje már bérlőként vonult be a hétszobás körúti házba.