1899-ben Schossberger Henrik dohány-, gabona- és cukorkereskedő, tiszteletbeli perzsa főkonzul megrendelésére épült 4 emeletes neobarokk lakóház. Gazdagon díszített homlokzatán a kapu felett zárterkély-tömb, a kváderezett földszinten négy, nagyméretű üzletportál, középen füzér-díszes kapubejáró. Tervezőjéről és építőjéről ugyan nem őriz adatot a Fővárosi Levéltár, de érdemes megjegyezni, hogy a ház a korszak tipikus pesti bérházainál sokkal jobb minőségben épült, és a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1898 és 1902 között kiadott hivatalos jelentése a kiválóbb fővárosi építkezések közé sorolta.

Az egykori, a fasorig húzódó városligeti 24. számú telekre (mai cím: Városligeti fasor 39. - Damjanich utca 46.) először 1847-ben Cettner Antal (máshol Zettner vagy Czettner) terveztette meg szerény házát Diescher Józseffel. A magyar parasztházakra emlékeztető tornácos épület hosszoldalával az utcára merőlegesen, a szomszéd felőli telekhatár mentén helyezkedett el. 1864-ben átépítették, majd 1872-ben Lohr Antal terve szerint ismeretlen méretű és elhelyezésű földszintes toldalék épült a házhoz. A tulajdonos/építtető ekkor már Hirsch Jakab volt. A telek 1840-tól 1852-ig volt Czettner Antal tulajdonában, ezt követően Grossinger Lipót birtokolta 23 évig az ingatlant. Halácsy 1871-es térképén a Damjanich utcai telekhatáron egy U-alakú épület látható, hosszú udvari szárnyakkal.