A XIX. század közepén a gyorsan gyarapodó pesti zsidóság elhatározta, hogy az addig csak bérelt helyiségekben kialakított imaszobák, zsinagógák helyett egy modern, sokakat befo- gadó templomot épít. A zsinagógát Ludwig Förster német építész (a bécsi nagyzsinagóga tervezője) elképzelései alapján 1854-ben kezdték el építeni.
Az öt évvel később, 1859-ben felavatott monumentális épület korának legnagyobb zsidó imaháza lett, két karzattal, összesen több mint háromezer ülőhellyel. A szentélyt Feszl Frigyes tervei alapján alakíttották ki. A keresztény bazilikák mintájára kialakított kéttornyú zsinagóga építésvezetője Wechselmann Ignác volt. Ő tervezte át 1864-ben a templom tetőszerkezetét is. A templom Wesselényi utcáig terjedő nyitott kertje egy nagy tömegsír, itt temették el a II. világháború alatt a gettóban meghalt több tízezer áldozatot.
A sírkert mögött – a zsinagóga, a Hősök temploma, a Budapesti Zsidó Hitközség és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének székháza által körülvett téren a '90-es években fokozatosan épült ki az embermentő svéd diplomata nevét viselő Raoul Wallenberg emlékkert.
Az emlékművek közül elsőként az Emanuel Alapítvány emlékfáját állították fel 1990-ben. A Varga Imre szobrász készítette acél szomorúfűz 30 ezer levelére a holokausztban meggyilkolt egy-egy mártír nevét őrzi. Itt helyezték el az embermentők emléktábláit is. Az emlékmű előtt, a kerítéshez közel egy márványlapon a következő idézet olvasható: „Aki egy lelket megment, olybá tekintendő, mintha az egész világot mentette volna meg." (Talmud) A kertben felállított vörös márványoszlopokra azoknak a neveit vésték fel, akik a fenti idézet szellemében cselekedtek.