Tojásunk már van – jó, jó, nem nekünk, hanem a terézvárosiaknak, de a csupaszív osztogató, na, az a miénk – de most lehet könyvünk is. Ezt ugyan nem doktor Bajkai osztogatja, nem is az ő nevével van felcímkézve, hanem az ELTE kínálja. Pontosabban, az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár tette fel pár napja az fb-oldalára a következőket:

Mielőtt még mindenki, így mi is, elmegy ünnepelni december 22. után, érdemes benézni hozzánk egy jó nagy hátizsákkal vagy bőrönddel, de akár targoncával! Hétfőtől telepakoljuk az aulát pár ezer leselejtezett, állományba nem vett stb., kötettel. Ami önmagában nem nagy ügy, de az már igen, hogy a vásár ingyenes. Mindenki azt és annyit visz, amennyit akar és bír De gyorsan kell lépni, mert a vásár csak egy hétig tart!

Olvasni mindennap jó, betárazni pedig nálunk lehet. Hadd szóljon!

Gondoltam, szólok. Boldog karácsonyt!

Dr. Kispál Tibor, önkormányzati képviselő

Na, kérem szépen. Itt a december, nem sokára jön a Mikulás, majd itt a karácsony – utána pedig jöhet a népszavazás. A héten kiderült ugyanis, lehet népszavazni a "bulinegyedről", azaz népszavazásra bocsátható a belső-erzsébetvárosi mulató- és szórakozóhelyek kötelező zárórájáról szóló kérdés, miután a Fővárosi Törvényszék helybenhagyta a helyi választási bizottság korábbi döntését, amely hitelesítette a kérdést.

A referendum arról szól(na), hogy a Nagykörúton belül található, mintegy 500 kocsmának és szórakozóhelynek be kell-e zárnia egységesen éjfélkor. A szavazás pontos napját jelenleg még nem tudni, azt majd a helyi választási bizottság határozza meg. Valószínűleg február- ban, de legkésőbb márciusban lesz megtartva, így a népszavazást – mindenki legnagyobb örömére – az országgyűlési választási kampány kellős közepére írhatják ki. Csakhogy:

1. így tavaszig maradnak az egyre elviselhetetlenebb állapotok,
2. addig is tovább szaporodnak a vendéglátóhelyek,
3. az egész kerület fog népszavazni a kerület csak egy részét érintő kérdésről,
4. a testület maga is dönthetett volna a kötelező zárásról, és akkor már jóval előrébb tartanánk.

De nem tartunk. Így aztán itt tartunk, ahol.

Payns

***

Az erzsébetvárosi képviselő-testület október 3-án leszavazta azokat a kezdeményezéseket, amelyek megszüntették volna a Nagykörúton belüli terület kivételezett helyzetét – vagyis azt az állapotot, hogy nincs kötelező záróra. A testület előtt négy változat volt (A, B, C, és D), a negyedik, a D volt a legradikálisabb, aszerint éjfélkor minden helynek be kellene zárnia. A feszült hangulatban a fideszes képviselők nem merték vállalni a felelősséget, a szavazáson tartózkodtak – kivéve Hutiray Gyula alpolgármestert, aki egyedüliként a zár- óra ellen szavazott. A kilenc ellenzéki képviselőből 8 igennel szavazott az éjféli zárórára. A jobbikos Stummer János a fidesszel együtt „tartózkodott”.

A nyomozókat arra képzik ki, hogy a gyanúsítottat kihallgatva trükközzenek és csaljanak — ilyen pl. az ún. Reid-technika. Arra a hozzáállásra tanítják őket, hogy "Ne hazudj, úgyis tudjuk, hogy te tetted!". Csak a célzatos, félrevezető kérdésekre válaszolhat, ha bármi egyébbel próbálkozik, rendreutasítják, méghozzá letegezve.

Van, hogy a (leendő) gyanúsítottat beidézik tanúnak: "legyen a rendőrség segítségére". Ott aztán közlik vele, hogy ujjlenyomatát megtalálták egy gyilkos fegyveren, elbukott a hazug- ságvizsgálaton, megtalálták valamilyen áldozat vérét a ruháján, hárman is látták a tetthely közelében, meg ilyesmiket. Ezek az állítások jelentős disszonanciát idéznek elő:

1. alapvetés: "Én nem voltam ott. Nem követtem el semmi ilyesmit. Nem emlékszem ilyesmire."
2. alapvetés: "Megbízható és szavahihető emberek mondják, hogy az én ujjlenyomatom van a gyilkos fegyveren, az áldozat vére az ingemen, és olyan helyen láttak, ahol emlékeim szerint nem jártam soha."

A vádlott kétségbeesetten igyekszik feloldani az ellentmondást. Típusreakció:
— Lehet, hogy mégis én követtem el ezt a szörnyűséget, de kiesett az emlékezetemből?
Rögtön kapja a megerősítést:
— Ó, igen, ez nagyon gyakori.

Innen kezdve az ügy sínen van.

*

Az ún. "nemzeti konzultációnak" eleinte legalább célzatos, félrevezető kérdései voltak. Mostanra már csak trükkösen fogalmazott, de nyíltan hazug állításai vannak. Ezek azon- ban zuhognak ránk mindenhonnan: a tévéből, rádióból, az ingyen osztogatott "újságok- ból", a postaládánkból és az utcai plakátokról — jóformán már csak a vízcsapból nem.

Ezek az állítások az egyik célcsoportban, a "bizonytalanokban" jelentős disszonanciát idéznek elő:

1. alapvetés — A menekültek a terroristák és a fegyveres bűnbandák elől futnak. Ők azok, akik békére, nyugalomra vágynak, és hogy puszta életüket menthessék, hajlandóak feladni nemcsak szülőföldjüket, de egzisztenciájukat, összegyűjtött vagyonkájukat, mindenüket.
2. alapvetés — Megbízható és szavahihető emberek mondják, hogy a migránsok terrorista bűnözők. Kultúrájuk alapja az erőszak. Ha ránk szabadulnak, elrabolják értékeinket, megerőszakolják asszonyainkat, megcsúfolják vallásunkat, és végül túlszaporodnak minket.

Ezekre a technikákra főleg a fiatalkorúak, a szellemileg visszamaradottak és a labilis ideg- zetűek érzékenyek, de a mentálisan egészséges felnőttek is megtörhetők. Minél erősebb bennük az ún. hagyományos értékek (kiemelten a tekintély) tisztelete, annál inkább — és Magyarország nagyon tekintélytisztelő.

A másik célcsoport a többé-kevésbé latens xenofóboké. Magyarországon eleve sokan gyű- lölnek minden "idegent" — lásd a pirézek esetét. Ez az alapállás azonban mostanáig nem volt szalonképes: nyíltan felvállalni, hangoztatni nem illett. Bennük (és ők sokan vannak) az állami gyűlöletkampány éppen hogy feloldja a vágyott és az elvárt viselkedés disszonan- ciáját: fröcsöghetnek, gyalázkodhatnak kedvükre.

Lám, mégiscsak van, amiben Magyarország jobban teljesít.

Fügedi Ubul

Nehezített ételosztás (Népszava) margójára 

A pitiánerség, a mocsokság és az embertelenség csúcsa, ahogy Debrecen önkormányzata bevezette a töltöttkáposzta-adót, és ahogy használati díjakkal akarják megakadályozni, megnehezíteni, hogy az éhes emberek legalább 1 tál meleg ételhez jussanak. Ezt fokozva az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) meg a hírek szerint elkészítette az ételosztások rendjét szabályozó miniszteri rendelet módosítását, amely szerint a civil szervezetektől elvennék az ételosztások megszervezésének lehetőségét. Rögtön fel is merült bennem a kérdés: a pártok azért még oszthatnak ételt?

Mi évek óta rendszeresen segítünk meleg étellel azoknak az embertársainknak és a rászo- ruló családoknak, akikről a jelenlegi hatalom nem hogy nem gondoskodik, de nem is akar tudni. Bő egy hete az önkormányzat épülete előtt 300 adag ételt osztottunk ki – és ezt folytatni is fogjuk a tél végéig, ha esik, ha fúj.

De tessék mondani: fogjuk?
Vagy – mint Debrecenben – itt nálunk is megadóztatják az elesetteken való segítést?

Dr. Kispál Tibor, önkormányzati képviselő

***

A tavalyi évben az Erzsébetvárosi Polgármesteri Hivatal épülete előtt (Erzsébet krt. 6.) havi rendszerességgel közel 5000 adag ételt osztottunk ki. Köszönjük a támogatást, kö- szönjük az önkénteseknek a munkájukat, köszönjük, hogy segíthettünk.