Aztakurva rovatunkból 1.

Teszik fel a kérdést immáron sokadszor az Új7 2019 Facebook-csoport oldalán a Dob utcai fakivágásokkal kapcsolatban (képek itt nézhetők meg). Merthogy május legelején a fákat kivágták – úgyahogy, a rönköket meg felszeletelték – teljesen. És máris kész lett az ízléses, famentesített telek az ország egyik legsűrűbben beépített területén. Minek ide háztetőig erő, lombos fa, madárfészekkel, árnyékkal, élettel telin, ugyan már! (Megj.: március 1. és október 30. között rendes ember nem vág fát … a többinek meg tilos! – via Garay Klára).

Így aztán mindent letaroltak a Dob utcában, szorgosan. (Fotó: Klauzália május 3.)

Mostanra már nincsenek fák, vannak viszont szakértői vélemények...

Budapest VII. kerület 34268 hrsz. „15-ös tömb” területén álló fákra vonatkozó szak- értői vélemény, illetve a Budapest VII. kerület Dob u. (hrsz. 34223) és Budapest VII. kerület Dob u. 37. (hrsz. 34269) ingatlanok határán álló fasorra vonatkozó szakértő vélemény és a fakivágási engedély.

Tegyük fel, hogy a szakértőknek igazuk van, és ki kellett vágni a Dob utcában a zöldjuharokat. A kérdés az, hogy szakmailag nem lenne indokolt a kivágott fák helyett új fákat telepíteni? (via Vajnai Attila)

P.s.: Értem én, hogy építkezni akarnak, és a fák tetejére nem lehet szép nagy lakóparkokat felhúzni. Ezért aztán dolgoznak szorgosan a hozzáértő szakértők; a szakvélemény kiállítva, fák kivágva. Biztos szép ház épül majd a helyükre. Aki meg jó levegőt akar, az menjen a Li- getbe. Ja, oda már ne. Pontosabban: oda se.

Payns

***

Óriásösszegből épít óriásgarázst a Tiborcz-közeli cég a Városliget alá – 6 milliárdból fog megépülni, az még rejtély, hova és hány fa kivágásával. A cég egyébként dúskál az állami megrendelésekben. Ugye senki sem lepődött meg? (Mérce)

Idén, mint már itt is többször elhangzott, Nyissunk a térre! címmel került megrendezésre a Budapest100 hétvégéje; május 5-én és 6-án. Azaz, most minden a budapesti terekről, meg a tereket körülvevő házakról és a bennük élő emberekről szólt. Két helyszínen (na jó, két és fél) jártunk; itt van pár szó és kép innen, onnan, röviden.

Lövölde tér, szombat – Lövölde tér- és háztörténeti kiállítás a Kiscelli Múzeum és a Fővárosi Képtár közreműködésével, de volt gyereksarok meg sok látogató, kedves fogad- tatás, családias-barátságos légkörben. (Lövölde tér 7.)

A Kisdiófa Közösségi Kertben (Kis Diófa utca 4.) is jártunk. Itt is nagyon kedves volt mindenki, kaptunk limonádét, körbejártuk a kertet, sokat megtudtunk közben az itt lévő növényekről, állatokról. Még egy kis fűszernövényt is kaptunk hazainduláskor ajándékba…

Bethlen Gábor tér, vasárnap – A teret a Bethlen Téri Színház lakta be, és hívott min- denkit egy kultúrpiknikre. A tér egyik meghatározó épületében – Bethlen Gábor tér 3. – volt épületbejárás a pincétől a bunkerig Ráday Mihály vezetésével. Amikor odaértünk a téren gyermek kézműves-programok, a Bethlen G. tér 3. udvarán pedig színházi előadás volt éppen.

Mindez több képben, nagyobb méretben itt nézhető meg.

P.s.: Tavaly – több más kerülettel együtt – kimaradtunk, merthogy 2017-ben a pesti és budai rakpartot választotta témájául a Budapest100, és hát Erzsébetvárosnak nincs túl sok rakpartja. Idén viszont minden a terekről szólt, tereink pedig vannak. Még vannak.

***

Programajánló: Május 11. péntek 10.00 - Kerületi városnéző séták a Történetek kávé- zója szervezésében. Téma: A kerületben megtalálható festett tűzfalak; bővebben ITT.

És akkor most gyorsan pár szó a Lövölde térről, merthogy most már tényleg mindjárt itt van a Budapest100 hétvégéje. Mint köztudott, meg többször írtuk is, idén – május 5-én és 6-án – a program témája a fővárosi terek és azok körüli házak lesznek. A kerületből négy, egymástól meglehetősen különböző teret választottak be a programba, ezek az Almássy tér, a Klauzál tér, a Lövölde tér és a Rózsák tere. Az első kettőről már ejtettünk szót, Így aztán most jöjjön a következő helyszín: a Lövölde tér. (A szervezők honlapja szerint ezek a teret körülvevő házak szerepelnek majd a május első hétvégéjén tartandó programban.)

Röviden a térről: a Terézvárosból kivezető Király utca és az azt folytató Városligeti fasor találkozásánál a XVIII. század végén kialakult tér. A XIX. század elején már Lövölde tér (Schiesstatte Platz). Nevét a téren állott egykori Lövöldéről kapta, melynek épülete 1890-ig állt a téren. Az épület lebontása után a teret megnagyobbították és köréje bérpalotákat építettek. A mai Lövölde tér a Király utcát zárja le, és innen indul a Városligeti fasor. Egy része közigazgatásilag a VI. kerülethez, másik része pedig a VII. kerülethez tartozik.

Az 1700-as évek elején a céllövészet nagyon fontos védelmi szerepet töltött be, akkoriban a polgárság feladatai közé tartozott a város békéjének őrzése. A pesti polgárságot a XVIII. századtól rendelet kötelezte arra, hogy lőgyakorlatokat folytasson, minden polgárnak egy évig, hetente egy napon át kellett gyakorolnia a céllövést, de a lövöldék egyúttal a társasági élet egyik színhelyévé is váltak.

A fenti rézmetszet az 1824-ben épült pesti lövölde előudvarába vezető, díszes, diadalív- szerű főkaput ábrázolja, alatta az egész épületegyüttes alaprajza látható, feltüntetve az egyes helyiségek funkcióját és a kertek kialakítását. (A metszetet Kasselik Ferenc rajza alapján Lehnhardt Sámuel készítette, minden bizonnyal 1824-ben.)

A mai Astoria környékén álló első "lövőház" utódaként, a Vámház körút - Fővám tér - Só utca - Bástya utca - Királyi Pál utca határolta területen épült fel előbb egy ideiglenes, majd 1824-ben az új lövölde, Zambelli András tervei szerint. Nagyszabású ünnepégen adták át a hatalmas épületet, amelyben minden rendelkezésre állt, ami a polgári együttléthez szüksé- ges: vendéglő, társalgó- és táncterem. A sokak által Pesten legszebbnek tartott, U alakú, hosszú dór oszlopsorral övezett klasszicista épület a Nemzeti Múzeummal versengett – volna, ha nem pusztul el az 1838-as árvízben. A polgárok 1840-re újraépítették – a város terjeszkedése miatt azonban már a Külső-Erzsébetvárosban, a mai Lövölde téren.

A mai Lövölde téren felépült lövöldét József nádor avatta fel. A klasszicista stílusban épült lövöldét két épületegyüttes alkotta. Vendéglők, éttermek, kiszolgáló helyiségek, a lövőház lőcsarnokai, oszlopos folyosói és még a lövészmester lakása is itt kapott helyet. Az épületet aztán 1890-ben lebontották, a teret jócskán megnagyobbították és a századforduló tájékán bérpalotákat építettek köré. (Akit esetleg részletesebben is érdekelne a tér körüli házak, telkek története, az itt megtalálhatja...)

A tér hangulatát Kern András Lövölde térről szóló dala nagyon visszaadja, ezért mindenképp érdemes meghallgatni...

A Lövölde téren található – igaz, már a VI. kerületi oldalon – az egyik máig fennmaradt ú.n. "zöld villamos". A zöld villamos nem megy sehová, a zöld villamos nem egy villamos. A kis pavilonok, melyek nyilvános illemhelyként üzemelnek (már ha éppen üzemelnek) nevüket arról kapták, hogy laternás tetejükkel és két végükön található "peronjukkal" em- lékeztettek a régi villamoskocsikra. És ha hozzátesszük azt a tényt, hogy az első budapesti villamos (Nyugati pályaudvartól a Király utcáig) valóban zöld volt, akkor talán jobban érthető az elnevezés...

Budapesten 1895-ben rendelték el a nyilvános vécék számának emelését. A bécsi Beetz vállalat nyerte el a jelentős közberuházás kivitelezését, és Wilhelm Beetz világszabadalma nyomán nyolcvankét nyilvános vécét építettek Budapesten. A Beetz-féle illemhelyek nagy része azonban a második világháború során elpusztult, néhányat azonban helyreállítottak, köztük ezt is.

***

A Budapest100 idén a főváros tereire koncentrál. Önkénteseik az elmúlt hetekben azon igyekeztek, hogy erről a lehető legtöbb lakos értesüljön, így minél több házat be tudjanak vonni a rendezvénybe, mely a szomszédokat összehozva közösséget épít. A hivatalos meg- hívó és további információk a program honlapján elérhető.

Jól elszaladt az idő a választással, miközben rohamléptekkel közeledik a Budapest100 hétvégéje, térjünk is vissza gyorsan pár szó erejéig az idei programhoz. Még március elején elkezdtük sorra venni a mostani kerületi helyszíneket; a Almássy tér után nézzük röviden a következő helyszínt, a Klauzál teret. (Hosszabban úgyis ott van a Budapest100 oldalán, a szervezők honlapja szerint ezek a teret körülvevő házak szerepelnek majd a május első hétvégéjén tartandó programban.)

Pár szó a térről: a Klauzál tér Erzsébetváros a körúton belüli részén fekszik, ez a környék főtere. Mind a négy oldalról házak veszik körül, északnyugatról fut át a Dob utca, arra merőlegesen a Kis Diófa utca, ami a tér után Nagy Diófa utcaként folytatódik, a következő a Csányi utca, ami a tér másik oldalán Klauzál már utca, valamint a térre fut be a Rákóczi út irányából a Nyár utca. A első neve Stefans Platz volt, majd 1874-től István tér, végül 1907-ben a felvette Klauzál Gábor nevét. Majdnem a közepén – a Csarnokkal szemközt – látható egy 1848-as emlékmű*.

Váradi Antal A régi Pest emlékei című könyvében nem túl lelkesen nyilatkozik róla: "A mai Erzsébetváros közepén egy istenverte piszokfészek terült el, az István tér. Tér volt, ameny- nyiben nem volt beépítve. És erre a helyre álmodta meg Miklósy Gyula vidéki színigazgató a maga színházát, a harmadik magyar színházat, mely a fővárosban emelkedett" – írta. Miklósy Gyula mégis ide építette fel 1872-ben a színházát. S bármit gondolt vagy írt Vára- di, a színház sikert sikerre halmozott. A diadalmenet azonban csak két évig tartott, mert 1874. január 2-án tűz ütött ki az épületben, s ez véget vetett a színháznak.

Aztán azon a helyen, ahol a színház állt, 1897-re felépült Krátky János tervei alapján az István (ma Klauzál) téri vásárcsarnok (másik oldala az Akácfa utcára nyílik). Majd alig pár évvel később a Csarnok előtt már a nyitott peronos 2-es villamos járt – a BVVV (Budapest Villamos Városi Vasút) 1911-ben építtette ki belső-erzsébetvárosi vonalát a Népszínház (mai Blaha Lujza) tér és a Király utca között –, ami a Nyár utcából egy kis jobb kanyarral fordult be a Klauzál térre, nagyjából a közepébe. Majd a túloldalon a Csányi utcában foly- tatta útját a Nagymező utca irányába. Visszafele pedig a Király utcából az Akácfa-, Dob- és Klauzál utcán közlekedett, mivel a szűk erzsébetvárosi utcákon csak egyetlen egy sínpár fért el. A villamos vonal 1941-ig működött. (Sajnálatos módon a vonal forgalmát lebonyo- lító kocsik közül egy sem maradt meg...)

A második világháború idején, 1944. november 29-én kiadott rendelet értelmében egészen az 1945. január 18-ai felszabadulásig a téren és a környező utcákban volt a budapesti gettó. A borzalmas körülmények és a szörnyű kegyetlenség ezrek életét követelte; a tér azóta is az emlékezés fontos helye. Ma a teret az utcák mentén fák szegélyezik, egy körbekerített, apró "zöld sziget" Belső-Erzsébetvárosban; jelenleg a bulinegyed kellős közepén próbálja szol- gálni – több kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel – a környékbelieket.

A Klauzál tér 9. szám alatti háromemeletes lakóház földszintjén – megbújva a balszé- len – található a kerület és a tér nevezetessége, a Kádár-étkezde. A két világháború között a ház aljában egy textilüzlet működött. Ennek a boltnak a helyére költözött be anno Kádár Béla kifőzdéje, aki először csak feleségével főzött sóletet és csirkepapri- kást az ismerősöknek és barátoknak, de a hely annyira népszerű lett, hogy a környék legnevesebb konyhájának számított és számít ma is. Egy városi legenda szerint a Kádárt azért nem államosították soha, mert azt hitték, hogy az üzletvezető az akkori belügyminiszter, Kádár János rokona. Pedig nem.

„...a mindössze 35 férőhelyes kis vendéglő, amely nem csak a környék lakói számára fogalom: aki még nem járt itt, nem ismeri Budapestet. A falat híres vendégek fényképei borítják, az asztalokat pedig nejlonterítő, melyen a sótartó és a kenyérkosár mellett szódásszifon is kínálkozik. Az ételkínálat a hagyományos házi koszt keretein belül változatos, nagyon finom és nagyon olcsó. Van például sólet libacombbal, rakott káposzta, főtt marhahús meggyszósszal és más efféle csudák. Málnaszörp is kapható, mint régen a nagyinál.”
(Séták a zsidónegyedben, Vince Kiadó)

*A 2007-ben felavatott 1848-as emlékmű Széri Varga Géza munkája, süttői mészkő posztamensen álló, rohamra induló bronzhuszárt ábrázol. Széri Varga Géza (szül. 1951.) Borbás Tibor, Mikus Sándor és Somogyi József növendékeként végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát.

BBP

***

A Budapest100 idén a főváros tereire koncentrál. Önkénteseik az elmúlt hetekben azon igyekeztek, hogy erről a lehető legtöbb lakos értesüljön, így minél több házat be tudjanak vonni a rendezvénybe, mely a szomszédokat összehozva közösséget épít. A hivatalos meg- hívó és további információk a program honlapján elérhető.