Orbán kiadta az új jelszót: keresztény demokráciát kell építeni – margójára.
Szombat van, itt a hétvége is — így aztán csak egészen röviden. Amikor bármely szó, kifejezés jelenthet bármit, akkor egy szó, kifejezés se jelent semmit. Ezért aztán tök mindegy, mit mond az ember: nem az összefüggések lényegesek, hanem a karizma, amit közben sugározni kell. Kiválóan példázza ezt nagy kommunikátorunk:
"A kormány keresztény demokráciát épít Magyarországon, amelyben... a globális ideológiákat elvetik.”
Ha ezt a mondatot az előadó és közönségének ismerete nélkül próbáljuk értelmezni, akkor az jön ki belőle, hogy Magyarbasi szerint a kereszténység egy helyi, de legfeljebb regionális eszmei áramlat (ideológia). Mi azonban ismerjük őket, és tudjuk, hogy nem így gondolják.
Sőt, még ellenkezőleg se. (Lásd.: Az Európai Néppárt vezetői megállapodtak Orbánnal…)
Fügedi Ubul
***
Hát igen, most jött el az ideje (már megint) a szerénységnek, mert most van mire, ugye. Ne fosszuk meg magunkat a teljesség gyönyörűségétől: "A mi fölfogásunk szerint nekünk a demokráciának azt a fajtáját érdemes építeni, amit kereszténydemokráciának nevezünk. Tehát mi nem vagyunk liberálisok, és nem liberális demokráciát építünk. (…) Mi itt egy kereszténydemokrácia fölépítésén dolgozunk, európai hagyományokban gyökerező, régi vágású – ezt is mondhatnám – kereszténydemokrácia fölépítésén." (via Kolozsvári Szalonna)