„Halált okozó segítségnyújtás elmulasztása miatt” adtak ki elfogatóparancsot egy győri férfi ellen — számolt be az esetről pár napja a rendőrség. Nos, amint ezt tudjuk, ami halált okoz, az éppen hogy nem segítség. Aki pedig az ilyesmit elmulasztja, az nem börtönt érdemel, hanem kitüntetést.

Az Akadémia nyelvtudományi bizottságának nincs vér a pucájában. Ezért aztán nemcsak hogy jóváhagyják, hogy kivénhedt és szakmájukat érdemben már nem művelő egykori tudósok az ún. szaknyelvek tönkretételébe öljék energiáik fogyatkozásával növő ambíci- óikat, de még be is pikkelyezik ezeket az iszonyatokat a valaha még joggal helyesírásinak nevezett szabályzatokba. Külön undorító a növény- és állatnevek Priszter–Gozmány-féle „helyes”írása, de (amint láthatjuk) a jogi szaknyelvnek is megvannak a maga kivételes baromságai.

Külön értekezést érdemelne, hogy a magyar jogalkalmazók az egyik legfontosabb jogi alapelvet, a jogalkotó szándékának vizsgálatát simán leszarva a szabályok szövegének ún. grammatikai elemzését állítják ítélkezésük centrumába — miközben példák végtelen sora demonstrálja, hogy mérvadó köreiknek ehhez aztán semmiféle affinitása nincsen. De ne nézzük őket hülyének: ez a magatartás éppen hogy rendszerkonform. A jogszabá- lyok kiüresítése (akár nyelvtaninak nevezett eszközökkel is) a jogállamiság lebontásának nem döntő, de a többihez jól illeszkedő eszköze.

Fügedi Ubul