1899-ben épült háromemeletes, tipikus belvárosi bérház a Murányi utca (Murányi u. 40.) sarkán, barokkosan díszített homlokzattal. Egyes források szerint az építtető Deutsch József volt, de tervezőjéről és építőjéről nem őriz adatot a Fővárosi Levéltár. A telken korábban egy 1873-ban Nonn Márton építtette földszintes lakóház állt.

1898-ban Deutsch I. József és neje, 1899-ben pedig Deutsch Alajos neve állt a Budapesti Czim- és Lakásjegyzékben, a Dembinski utca 33., illetve a Murányi utca 40. (akkori helyrajzi számuk 4276-78/3) mellett, úgyhogy ha az építés éve tényleg 1899 (erre vonatkozóan Budapest Főváros Levéltára első pillantásra nem rejt információt, de a kor lapjai sem számolnak be arról, hogy bármilyen építés engedélyt kapott volna ezen a telken), akkor száz százalék, hogy a Deutsch család építtette.

A telket az 1900-as Czim- és Lakásjegyzék szerint egyébként már Szirch Károly birtokolta, aki 1916-ban adta tovább, úgyhogy ha a Déry Attila által megadott építési év téves, akár ő is lehetett az építtető.

(A pontosításért és a kiegészítésekért köszönet Vincze Miklósnak.)

A ház hűen mutatja Budapest egyik fő jellegzetességét: a társadalmi osztályok tagoló- dását egyetlen épületen belül. A fővárosban a XIX. században nem voltak külön munkás- vagy arisztokrata negyedek, emeletek szerint tagozódtak a gazdagok és a szegények. A házakban nem volt lift, így az első emeleti, hatalmas, utcára néző lakások voltak a legdrá- gábbak: ide költözött a polgárság vagy a földszinti üzletek tulajdonosai. A második már a kevésbé tehetősek laktak, a harmadikon pedig a legszegényebbek – ezt még a díszítések is mutatják. Minél feljebb vándorol a tekintetünk a homlokzaton, annál kevesebb stukkót és szobrot fedezhetünk fel.