Még április legelején írtam a Dohány utcai gettófalról, illetve az előtte húzódó járdáról. Akkoriban kimondottan nehezményeztem, hogy az emlékfal előtt megszűnt a járda, majd az azt ideiglenesen felváltó fehér murva is eltűnt, helyette valami puha, homok-cement keverék valamivel volt „burkolva” a járdaszakasz. Rajta kerék- és mindenféle más nyomok, a járdaszegélynél meg deszka az autók behajtásához.

Ezt követően olvasom az önki lapjában (még az áprilisiban), hogy mindez a körzet képviselőjének is feltűnt, aki ezügyben (is) szorgos levelezésbe kezdett a polgármesterrel és a Városgazdálkodási Iroda vezetőjével, dr. Máté Katalinnal – gyors intézkedést kérve.

A rövid kis cikkből különben kiderült, hogy a kivitelező cég az iskola kerítésének és kapubehajtójának építésére kapott engedélyt a kivitelezéshez szükséges burkolatbontással együtt, de az engedély részét képezte az eredeti állapot, azaz a díszburkolat visszaépítése is. A kivitelező ennek nem tett eleget, ezért az iroda vezetője hivatalból felszólította a céget a helyreállításra. A határidő március 31-e volt.

A cikk szerint április elejére meglett a járda, ámde olyan, amilyen. Tegnap megnéztem: jelen pillanatban nyers, egyenetlen, durva beton húzódik az emlékfal előtt. Díszburkolat sehol. És akkor most megint megkérdezném: biztos, hogy így kell ezt? Vagy mi már csak így szoktuk helyreállíttatni azt, amit valakik építés ürügyén szétbarmoltak?

Fedrid Gábor