A mi Erzsébetvárosunk

350. Tudomány (2)

2015. január 25. - amier

03.jpgAtlantiszi fémre bukkantak egy hajóroncsban

Ezzel a roppant sajátos címmel jelent meg egy, a magyar (de messze nem csak a magyar!) újságírásra roppant jellemző cikk az Origo Tudomány rovatában, a Múlt-Kor portálon — meg ki tudja még, hol mindenhol. „Gondolat”menetét nagyjából a következőképpen foglalhatjuk össze:

  1. A Szicília partjainál talált fém orikalkum.
  2. Az orikalkumot Platón szerint kizárólag Atlantiszban állították elő.
  3. A legendás fém valószínűleg sárgarézszerű ötvözet, ami „75-80 százalékban rézből, 15-20 százalékban cinkből és kevés nikkelből, illetve vasból áll”.
  4. Az, hogy most megtalálták az orikalkumot, bizonyíték arra, hogy Atlantisz valóban létezett.

Orikalkum?

Ezt az egészet Sebastiano Tusa, a szicíliai kikötői hatóság munkatársa (vagy régész? — egyik forrás ezt írja, a másik azt) mondta el a Discovery Newsnak. Sajtóorgánumaink már csak hozzátesznek ezt-azt. Pedig a dolog abszurditását seperc alatt beláthatja bárki, aki legalább megnézi, mi is az a sárgaréz.

atlantisz2.jpg

A sárgaréz a réz és a cink ötvözete, a keverési aránytól függő fajtanevekkel. Mindig van benne valamennyi ólom, ón, mangán, vas. Ennek okai részben természetesek (érceikben együtt fordulnak elő), részben szándékoltak; az ón (és egészen kis mennyiségben a többi) javítja az ötvözet tulajdonságait.

A dolog lényege, hogy az érceiből legkönnyebben felismerhető és kinyerhető fém a réz volt. Eleink először ezt tanulták meg kohósítani, ezért a rézkorszak követte a kőkorszakot. A réz (vörösréz) fizikai tulajdonságain azonban sok, őseinxámára fontos szempontból bőven van mit javítani, így például nem elég kemény — márpedig ezidőtájt semmi se volt fontosabb a jó fegyvernél. Így hát ötvözni kezdték. Eleinte főleg arzénnel, ez azonban gyakran okozott mérgezéseket — erre utal Vulcanus, a kovácsisten sántasága. Tehát áttértek az ónra. A réz így ötvözött változatai a különféle bronzok: a rézkorszak után a bronzkorszak következett.

Az ón mindig hiánycikk volt — miként helyettesítője, az arzén is. A cink viszont gyakoribb, mint a réz, ráadásul többnyire vele együtt fordul elő. A sárgaréz számos szempontból nem olyan jó, mint a bronz — no de a vörösréznél lényegesen jobb. „Hidegen akkor a legnyújthatóbb a sárgaréz, ha 15–20% cinket tartalmaz” — írja a Wikipédia, és ez hajszálpontosan az állítólagos „orikalkum” összetétele. Nem az az anyag, ami az Origo szerint „annyira értékes volt, hogy csupán az arannyal vetekedhetett”, hanem a bronz afféle kisöccse, silányabb pótléka.

 

Egyéb hülyeségek

A lényeget ugyan nem befolyásolja, de roppant jellemző, ahogy az „újságírók” nem néznek utána semminek, nem értenek meg semmit, ezért aztán jóformán mindent tévesen, rosszul írnak le.

* A hajó 2600 éve, „a hatodik század első felében” süllyedt el — olvashatjuk az Origón. Nos, a hatodixázad első fele 1500 éve volt (21-6 = 15). Az alighanem okkal anonim szerző talán az i.e. VI. századot említhette volna.

* „Az orikalkumot valószínűleg „cink, réz és szén összeöntésével” készítették” — kívánom a szerzőnek, hogy addig kelljen szenet összeöntögetnie, amíg egyszer nem sikerül…

* „A hajóroncson összesen 39 orikalkumtömböt találtak – ehhez fogható fémmennyiség még soha nem került elő” — „közepes” régészeti lelőhelyekről tonnaszám kerülnek elő különféle fémek.

* Atlantisz semmiképp sem lehetett az Atlanti-óceán középvonalában — ott ugyanis az óceánközépi hátság van. Az Atlanti-óceán északi medencéjében ez egy helyen emelkedik a vízszint fölé, és ez a hely Izland. Így volt ez „már a régi görögök” idejében is.

* Héraklész oszlopai, azaz a Gibraltári szoros — már a múlt század ’60-as éveiben kimutatták (amint ez Hédervári Péter könyveiben olvasható), hogy a Héraklész oszlopainak nevezett sziklák az ismert tengerek határain álltak. Platón idejében ez valóban a Gibraltári-szoros volt, a föltételezett Atlantisz korában azonban a görögök még jóval kevesebbet ismertek a Mediterráneumból (ráadásul a Héraklész-mítoszok csak i. e. 1200 táján, azaz Platón előtt, de Atlantisz után keletkeztek). Régészeti és vulkanológiai bizonyítékok alapján gyakorlatilag bizonyos, hogy az elveszett sziget nem lehetett más, mint az egykori Thíra vulkán. „Szantorini szigete” éppen azért nem létezik (hiába írják ezt a műholdas felvétel alá), mert ez a vulkán felrobbant, illetve beomlott — ez az andezitvulkánok működésének megszokott, időről időre ismétlődő eseménye. A szigetből (amint ez a képen kiválóan látható) a Szantorini-szigetcsoport maradt vissza, öt érdemleges szigettel: Thíra, Therazia, Palea Kaymeni, Nea Kaymeni és Aszpronízi.

* A Múlt-Kor ezeket a szamárságokat nem ismétli meg, viszont etimológiai fejtegetésekbe bonyolódik, és ezek végén az orikalkum szó jelentését „hegyi fémnek” fordítja le. Nos, a „hegyi fémet” magyarul ércnek mondjuk.

Fügedi Ubul

A bejegyzés trackback címe:

https://mierzsebetvarosunk.blog.hu/api/trackback/id/tr297109263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása