A telken korábban álló földszintes lakóházat 1868-ban csatornáztatta be alakíttatta át tulajdonosa, Spitzer István kereskedő Gottgeb Antal terve szerint. Miután ezt a házat megvette és lebontatta dr. Nessi Pál ügyvéd, országgyűlési képviselő 1904-re egy háromemeletes lakóházat építtetett fel a telekre Kende Ignác terve szerint.

Az eklektikus bérház egykor igencsak romos, megkopott homlokzata mára már megújult, mivel 2009-ben az erzsébetvárosi önkormányzat 800 millió forint uniós támogatást nyert a Kazinczy utca középső szakaszának rehabilitációjára. A "Kultúra utcája" projekt keretében információs pontot, kulturális központot hoztak létre, épületeket újítottak fel, köztük ezt a lakóházat is.

2002-ben egy alig két évvel korábban, 2000-ben avatott szerény kis táblácska tűnt el a ház faláról. Azt adta hírül, hogy a két világháború között ebben az épületben működött a Nemesfém- és Órásszakszervezet. Innen hurcolták el 1940 és 1943 között – még a német megszállás előtt – azokat, akik harcoltak a fasizmus ellen, és elhurcolásukat követően többé nem tértek vissza. A koszorúnak szánt acélkampót sohasem díszítették virágcsokrok, csak egy-két hetven év körüli szerencsésebb öreg néhány szál virága.