Két – egymással szemközt elhelyezkedő – 1927-ben Reiss Zoltán tervei szerint épült 5+1 emeletes, szobor-díszes lakóház jobboldali fele. Falán emléktábla található, szövege a következő: "Ebben a házban lakott 1928. július 1-től 1956. október 23-án bekövetkezett haláláig PROF. DR. LIFFA AURÉL geológus, mineralógus, főbányataná- csos, a Magyar Királyi Földtani Intézet címzetes igazgatója, a Műegyetem tanára, a hazai ásványok, ércek és talajok és kaolin-előfordulások kiváló kutatója. Születésének 130. évfordulóján állította a Magyar Állami Földtani Intézet, valamint unokái és dédunokái - 2002."

2008-ban...

... és manapság.

Az egykori Kasselik-telek Damjanich utcai oldalára felépült hatalmas ikerbérházak egy új beépítési rendszert preferálva, fő frontjaikkal nem az utcára, hanem egymás felé fordulnak. A Kasselik Ferenc és az Erzsébet Alapítvány neobarokk bérházának két külön lépcsőháza van, ezek kapui felett, az első és a második emeletek között egy-egy díszes falfülkében közel embernagyságú puttók álldogálnak.

Reiss Zoltán (1877-1945) Morelli Gusztáv tanítványaként fametszőnek készült, majd Schickedanz Albert műtermében helyezkedett el. A műegyetem elvégzése után (oklevél: 1901) önálló irodát nyitott. A háborúban mérnöki létesítményeket tervezett és temető- művészeti megbízásokat kapott. Ismertebb művei: a volt Haditermény bp.-i irodaháza (1918), jelenleg Művelődésügyi Minisztérium (Szalay u. 10-14.), a bp.-i Corvin Áruház (1922; homlokzata azóta átalakítva) és több bérház.

***

Az egykori városligeti 20.21.22. számú 2 hold területű hármas telket (mai cím: Városligeti fasor 35.abc - Damjanich utca 40-42.) 1846-ban özv. Kubinyi Miklósné szül.: Nerkovich Juliannától 12.000 forintért Kasselik Ferenc építész (1795-1884) és neje, szül.: Simonyi Örzsébet. A telken már álltak épületek, ezek 1823 és 1835 között épülhettek, későbbi építkezésnek nem találni nyomát. Feltehető, hogy az építészi tevékenységtől lassan visszavonuló Kasselik megelégedett a korábban – talán Kubinyi Miklós által – építtetett házakkal, és mindent változatlanul hagyott. Az ingatlan 1912-ig volt a család tulajdonában, majd átkerült a Kasselik Ferenc és Erzsébet Alapítványba, 1922-ben az alapítvány kezelői osztatták meg és értékesítették az addig csaknem beépítetlen, több mint 2 holdas kertet. A fasor felé három telket alakítottak, a Damjanich utca felőli területen, mélyen benyúlva a telek belsejébe, épült a Damjanich utca 40. és 42. számú két nagy bérház.