Ismeretlen építész(ek) által tervezett art deco stílusú épület. 1925 és 1930 között épült, több fázisban. A fogadóépülete mögött földszintes folyosón megközelíthető 7 szintes fürdőkomplexum. A földszint vörös márvánnyal borított, az emeleti ablakok felett népi motívumot ábrázoló tondók láthatók, felettük fríz húzódik. A belső udvarban a fürdő- komplexum homlokzata puritán, csupán az ablakokat keretezi szalagkeret (középütt két oldalra kihajló levélmotívummal), közöttük vakolt pálcatagok láthatók.

A telek hátsó részén álló épületszárnyak használaton kívül állnak, számos medencét lefalaztak. A fürdő vize csak „élővíz", azaz forrás vagy esővíz lehet. Budapest egyetlen mikvéjének tetején nagy tartályokban gyűjtik az esővizet, majd ezt használják a lemerülőmedencékben. Az egyemeletes házban 1928 óta működő mikve női részét a közelmúltban újíttatta fel a haszid közösség.

A rituális fürdő legalapvetőbb feltétele a vallásos zsidó életnek. A Biblia parancsa szerint a havi ciklust befejező asszonynak a rituális fürdőben kell alámerülnie, és csak ez által válik a házaséletre tisztává. A mikvébe csak "természetes" azaz eső, vagy patak illetve kútvizet lehet használni. A 2004-ben avatott fürdő építtetésére két New York-i magyar származású férfi vállalkozott. Hászid hagyomány szerint egyébként nagy becsesség a mikve építése és elősegítheti a gyermekáldást is.

Az új fürdő számára választott telket a hitközség 1923-ban vásárolta meg, az alapkőleté- telre 1925. szeptember 13-án került sor. Anyagi nehézségek miatt az építkezés egy időre leállt, s csak 1928-ban folytatódott, végül 1930 szeptemberében adták át. Utcai részét felújították, ma is lakásokként és fürdőként használják, hátsó, udvari része azonban pusztulófélben van.