1895-ben épült kétemeletes, franciaudvaros kialakítású, historizáló (neoreneszánsz) lakó- ház. A középtengelyt váza- és címerdíszes vakolatarchitektúra emeli ki. A második emelet ablakai közt elhelyezett címerpajzsok, illetve a kapu fölötti övpárkány középrészében két címerpajzsot tartó angyal révén az épület reneszánsz városi palotára emlékeztet.

A homlokzat középső részén nyílik a stukkódíszes, félköríves kapubejáró, benne eredeti kapu – rajta az építés dátuma: 1895. A kapualj öntött táblás burkolatán a belépőt SALVE üdvözlet és az építtető Walser-családra utaló W-monogram fogadja. Az udvari homlok- zatok az utcaihoz hasonló sávozással díszítettek. Az udvari rész rövid oldali homlokzatain négyzetes pillérekre támaszkodó síkmennyezetes loggiák nyílnak. A ház tervezőjéről és építőjéről azonban semmilyen adatot nem őriz a Fővárosi Levéltár,

A tulajdoni lap tanúsága szerint az ingatlan 1838-ban közárverésen, vásárlás útján került Walser János és felesége Kölber Klára tulajdonába. 1894-ben Walser Mária Anna és Walser Klára örökölték. 1931-ben Farbáth Imre és felesége Popper Olga vásárolták meg, majd 1942-ben a Soproni Takarékpénztár tulajdonába került. 1949-ben Vértes Gyula, Krausz Aladárné és Somkuti Ferencné voltak az új tulajdonosai.