Panaszkodnak a magánnyugdíj pénztár tagok, mert elvették a befizetéseiket. Panaszkodnak a volt földbérlők és trafikosok, mert ugrott a megélhetés. Panaszkodnak a civil szervezetek, mert politikai kapcsolat nélkül nem lehet számottevő pályázatot nyerni. Panaszkodnak a közmunkások, mert éhbérért foglalkoztatják őket.

Panaszkodnak a munkanélküliek, mert harmadannyi ideig jár csak a támogatás, ami után idióta tanfolyamra is kell járniuk Bp. külvárosába, úgy hogy nincsen pénzük BKV-ra. Elhelyezkedni persze a megalázóan alacsony színvonalú tananyag „elsajátítása” után sem tudnak. Panaszkodnak a 200 000 Ft alatti keresettel rendelkezők, mert az egykulcsos adóval nőttek az adóterheik.

Panaszkodnak a pedagógusok, mert elvették tőlük a túlóra pénzt, több munkáért kevesebb pénzt kapnak, és még a csapból is az folyik, hogy emelték a bérüket. Panaszkodnak az iskolaigazgatók, mert megszűntek a piaci viszonyok, megszűntek a tehetséges vezetők által elért jobb körülmények, hiszen az államosítással a dirik alkotási lehetősége minimálisra csökkent, kiszolgáltatottak a centrális rendszer anomáliáinak. Panaszkodnak a szülők, mert gyermekeiket a jövőben, központosított tanmenetből készült óravázlat alapján, az állam által kijelölt tankönyvből fogják okítani a sorsukkal elégedetlen, tanfelügyelőktől rettegő tanárok. Már aki marad a pályán…

Panaszkodnak a vállalkozások vezetői, mert politikai kapcsolatok nélkül, minimális a megrendelésük, a beszerzéseken, közbeszerzéseken esélyük sincsen nyerni. Panaszkodnak a közalkalmazottak, köztisztviselők, mert munkahelyük megtartása nem a teljesítményüktől, hanem a hatalom iránti lojalitásuktól függ. Panaszkodnak a betegek, mert egyre hosszabbak a várólisták. Panaszkodnak az egészségügyi dolgozók, mert az egészségügyből kivont pénzek hatására egyre mostohábbak a körülmények. Panaszkodnak a friss diplomások, mert csak külföldön tudnak elhelyezkedni. Panaszkodnak a nyugdíjasok, mert egyre kevesebb a pénzük vásárló ereje. Panaszkodnak a taxisok, mert az új törvény óta visszaesett a forgalmuk, és nőtt a kiadásuk.

Panaszkodnak a tanyán élők, mert nincsen munkájuk, télen vagy megfagynak saját otthonukban, vagy a közeli erdőben vágnak ki fát, ami bűncselekménynek számít, és őket néhány nyaláb fával, sokkal könnyebben elkapják, mint a hivatásosokat, akik nyerges vontatóval járnak. Panaszkodnak a hajléktalanok, mert nem elég, hogy nincs fedél a fejük felett, de már a puszta létük is bűncselekménynek számít. Panaszkodnak a jogállamban hívők, mert nem az alkotmány határozza meg a törvénykezést, hanem az alkotmányellenes intézkedések legalizálása céljából módosul az alaptörvény. Panaszkodnak, akik hittek a demokráciában, mert jelenleg az nincs. Még lehetne sorolni, de minek? A lényeg, hogy az ország kétharmada panaszkodik, de a nagy részük nem megy el szavazni. Így Orbánék felhatalmazást nyertek, hogy folytassák. A lakosság is folytathatja. A panaszkodást.

Persze, aki otthon maradt, valószínűleg nem lustaságból tette, hanem azért, mert nem hitte el, hogy a kormányváltók jobbak lesznek. Nekünk, baloldali politikusoknak azt kell belátnunk, hogy az esetek egy jó részében nem tudtunk hitelesen eljutni ezekhez az emberekhez. Nyilván a kormányt kiszolgáló média biztosította előnnyel szemben nehéz versenyezni, de még belülről sem tűnt úgy, mintha képesek lennénk a mocskos dolgok kihangsúlyozásán túl, valós alternatívát kínálni. Nem elég hangosan kiabálni, hogy milyen szar a kormány, azt érzékeli a nép is, hanem olyan akciókra van szükség, melyek hatására azt érezhetik az emberek, hogy „Na, ezek ha megváltoztatni ellenzékből nem is tudják a dolgokat, de kiállnak értünk, és ha ők lennének kormányon jobban csinálnák!”

A kampány során lakossági fórumokat, kitelepüléseket szerveztünk, melyekre sokan, nagy lelkesedéssel eljöttek. Ezen programok sikere folytán elhittük, hogy nyerni fogunk, pedig, csak az elkötelezett „kormányváltók” jöttek el, a bizonytalanokat nem igazán sikerült megszólítanunk, és ők távolmaradásukkal tüntettek. Így reményeink ellenére Pál Tibor 37,2 százalékos eredménye kevésnek bizonyult a mandátumhoz.

Szili Balázs - Józsefváros