Garas Dezső tiszteletére tegnap emléktáblát avattunk szülőháza falán az Alsóerdősor utcában. A nagyszerű színész emlékére a rendezvényen Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze is beszédet mondott. "Kevés halottam van, akinek a hiánya annyira tud fájni, mint Garas Dezsőé. Főiskolásként vele léptem először a Nemzeti Színház színpadára, és ő velem lépett ott színpadra utoljára. Nem volt akárki” – mondta.

A 2011. december 30-án elhunyt Garas Dezső (Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze) 1934. december 9-én, Budapesten látta meg a napvilágot, és itt, az Alsóerdősor utca 10. szám alatt töltötte gyermekkorát.

És akkor most a dal, amit nagyon szerettünk: Ripacsok - Egyedül nem megy (Kern András és Garas Dezső).

 „Mélyen tisztelt publikum, kéretik egy kis csend. Ki nem szökött meg eddig, most már maradjon is bent. Ülj közelébb a párodhoz, ez később fontos lesz. Hogy együtt tudjunk mulatni, a tudnivaló ez, csak ennyit kell, hogy megjegyezz: Egyedül nem megy, egyedül nem megy, egyedül nem megy, ha-ha-ha-ha...”

De az utáni következő részletet is érdemes megnézni: A pofon (Gobbi Hilda születésnapi köszöntése). Emlékezzünk most együtt Garas Dezsőre…

Devosa Gábor és Kispál Tibor, önkormányzati képviselők

***

Garas Dezső (születési nevén Grósz Dezső; Budapest, 1934. december 9. – Budapest, 2011. december 30.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész érdemes és kiváló művész. (Wikipédia)