1896-ban Grünhut József megrendelésére épült – ezen az utcafronton – háromemeletes historizáló lakóház, átmenő telken (Nyár utca - Nagydiófa u. 15.). Tervezőjéről és építő- jéről nem őriz adatot a Fővárosi Levéltár. A homlokzaton itt is igényes stukkódíszítés látható, a földszinten íves záródású eredeti kapu, ezen belül loggiás udvar.

Sokan nem tudják, hogy eredetileg ez az épület is – csakúgy, mint a szomszédja – átjáróházként funkcionált. Az 1928-as rendőrségi zsebkönyvben a Bazárok címszó alatt tizenöt “átjáró kereskedőházat” soroltak föl – ennek nagy része kereskedő passzázs lehetett. Az 1800-as évek végén az átjáróház dömping nem volt véletlen. A háztulajdono- sok megpróbáltak olyan területekre szert tenni, amely két forgalmas utcát kötött össze. A passzázs struktúra mindenkinek kedvezett: a kereskedők folyamatos vevőkörre számít- hattak, a pesti gyalogosok háztömböket vághattak le, miközben olcsóbban jutottak hozzá itt az árukhoz, mint a fényűző Váci utcában. Az államosítás vetett véget az átjárós zsib- vásároknak. A képzőművesek KTSZ-ekbe vonultak, a kereskedők pedig nagyvállalatokba tömörültek. A hatvanas-hetvenes évekre a hajdani bazárok egyszerű átjáróházakká silányultak. Az idők során számos passzázs be is zárt, nincs például már Haris-bazár, se Anker-bazár és a néhai Király-bazár is megszűnt.