A Dohány utca és a Nagydiófa utca sarkán álló, U-alaprajzú háromemeletes lakóépület 1891-ben épült, melyet a tulajdonos Höfler József építész tervezett háromemeletes bérházat maga és felesége részére. A kivitelező Dániel György építőmester volt.

1895-ben Wimmer Antal birtokolta a házat, ekkor – szintén Dániel György kivitelezésében – kisebb átalakítások történtek. 1902-ben az akkori tulajdonos, Dr. Varró Indár sütő- kemencét építtetett a földszinten. 1907-ben szintén Varró Indár végeztetett átalakításokat a földszinti kávéházban. 1922-ben az ingatlant Radó Gyula és neje, Schwarcz Róza aradi lakosok, valamint Kenyeres Sámuel budapesti lakos vásárolták meg 18 millió koronáért. 1941. február 4-én Kenyeres Sámuel részét Gottesmann Lipót és neje vette meg.

Klasszikus rusztikus homlokzati kialakítású ház kör alakú, zárt sarokerkélyének emeleti részén női- és férfifej, loggiás udvari homlokzat, a belsőben nívós lépcsőház kovácsoltvas korláttal, öntöttkő burkolattal, bimbófejezetes oszlopokkal. Félköríves záródású, bélletes bejárati kapuja a Dohány utca felé néz. A Budapesti kávéházak 1912. évi listája szerint ebben az épületben működött a Marilla Kávéház. A tulajdonos ekkor Sugár Sándor volt.