Megint elment egy jó ember... Örülök, hogy ismerhettem. Nem sokszor találkoztunk, de két esetre nagyon erősen emlékszem. Első alkalommal a Keresztény-Zsidó Társaság társelnökeként keresett meg, hogy tud-e az Önkormányzat helyet biztosítani a rendezvényeikre. Ekkor sokat beszélgettünk az élet dolgairól. Sugárzott belőle a hit és a bölcsesség és természetesen a szeretet.

Nagy hatással volt rám a csendes nyugalma és a hihetetlen élettapasztalata. A csendességében hordozta az Istentől kapott erőt.

Második alkalommal én kértem meg arra, hogy a Rózsák terén ő is mondjon áldást a többi kerületi egyházi vezetővel az 1956-os emlékmű átadása alkalmából. Gondolkodás nélkül elfogadta a meghívást. Nagyon rossz idő volt, sár volt és esett az eső. De őt ez nem zavarta. Máig hiszem, hogy az Ő áldása is ott lebeg valahol egész Erzsébetváros fölött.

Nyugodjon békében!

Hunvald György