Az új nemzeti konzultáció kérdéseihez
A Magyar Idők (ugyan, ki más?) "megismerte" az összesen hét pontból álló konzultációs ív kérdéseit (bocsánat: pontjait); elolvashatjátok ti is. Az újság(?) az alábbi felvezetőt vélte alkalmasnak ehhez a fontos hírhez: "A korábbi nemzeti konzultációktól eltérően a Soros-tervvel kapcsolatban feltett kérdések mindegyikéhez külön indoklást is fűz a kormány annak érdekében, hogy a választópolgárok nagyobb rálátást kapjanak Soros György tevékenységéről, kijelentéseiről, a migrációt illető terveiről."
Fotó: AFP / Kisbenedek Attila
Ehhez legelébb azt kell hozzáfűzni, hogy "Soros-terv" nem létezik: azt Orbán agytrösztje vizionálta össze Soros egy 2015-ös(?) cikkéből és egy könyvéből. A "terv" szó magyarul — azon a nyelven, amin (a felvezetőből is láthatóan) a Magyar Időknél nem tudnak — nem az, amire ezt a betűsort Orbán önkényesen ráhúzza, hanem a "jövőbeli cselekvést, annak idejét és módját meghatározó elgondolás" (Magyar Értelmező Kéziszótár, p. 1367.). Odáig még Habony se süllyedt, hogy azt találja mondatni szolgáival, hogy bármi ilyesmit Soros valaha is készített volna — merthogy nem. Se önállóan, se az uniós vezetőkkel együtt- működve (jajuramisten, de szeretne Orbán V. "uniós vezető" lenni, és milyen iszonyúan frusztrálja, hogy oda egészen más habitusú embereket várnak!).
Nem először látjuk ezt a Fidesz-stb.-től. Tán még emlékeztek szegény Deutsch T. esetére. Ha netán nem: Orbán V. 1998. augusztus 25-én bejelentette, hogy pártjának egyes vezetőit (és azok családtagjait) 1997-ben "titkos és törvénysértő módon" megfigyelték. Amikor a heves érdeklődés hatására már nagyon meg kellett nevezni legalább egy személyt, akkor jelentkezett erre a célra a nemzet Tompikája. A hosszas vizsgálódás eredményeként annyi derült ki, hogy vki nyilvános adatbázisból lekérte Deutsch egyes személyes adatait. — Na ugye! — kiáltott fel egyként az összes fidesznyik. — Ugye mondtuk, hogy megfigyelték?
Ezután szorgos újságírók megkérdezték Török Gábor "politológust", hogy nem kellett volna-e legalább Deutschnak bocsánatot kérnie a több mint egyéves rágalomhadjáratért.
— Nem. — válaszolt Török. — Ugyanis a botrány, majd az azt követő hosszas vizsgálódások sok emberben kelthették azt az érzést, hogy a megfigyelés végül is megtörtént. (Mattól a beismerésig, azaz kérjen-e bocsánatot egy politikus?)
Magyar fordítás: mivel a rágalomhadjárat sikeres volt, azaz sok embert tévesztett meg, nem bocsánatot kell érte kérni, hanem elismerést. Kísértetiesen így járnak el most is, csak már a "kérdőív" címe se igaz. Mint ahogy a folytatás se:
- Nem igaz, hogy Soros legalább évi egymillió bevándorlót kíván letelepíteni az EU-ban — viszont azt írta, föl kell készülni ekkora tömeg fogadására, és jól láthatjuk, milyen baj, hogy nem készültünk fel.
- Nem igaz, hogy Soros (pláne "brüsszeli vezetőkkel együtt" meg akarná nyittatni a határokat a bevándorlók előtt. Éppen ellenkezőleg: az Unió nagy többsége (nem pedig néhány vezető) közös és egységes határvédelmet szeretne — aminek persze nem jó eszköze a kerítés, de hát az már van...
- Sorosnak az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy az Unió minősített többséggel úgy döntött: az Olasz-, illetve Görögországban összegyűlt menekültek egy kis hányadát szétosztja a többi tagország között. A kelet-európai országokba nem küldenének egy darabot se. Magyarországnak 1294 menedékkérő jut. Ez nem azt jelenti, hogy ennyit kell letelepíteni. Azt jelenti, hogy a magyar hatóságoknak ennyi kérelmet kell elbírálniuk. Ezek közül minden, a menekült (menedékes, oltalmazott) státuszra nem jogosultat simán kitoloncolhatunk.
- Ebből semmi sem igaz; nincs mit írni.
- Soros el akarja érni, hogy a migránsok enyhébb büntetést kapjanak az általuk elkövetett bűncselekményekért — ebben viszont a hazugság csúsztatással keveredik, lévén senki sem akarja, hogy a menekültek által elkövetett köztörvényes bűncselekményeket másokénál enyhébben ítéljék meg. De az a joggal visszaélés legalja, amikor a magyar jogrend a rendőrökkel összecsapó menekülteket terroristává minősíti, és eszerint ítéli el. Bárki, akiben van legalább némi erkölcsi érzék, fel kell emelje szavát ez ellen az aljasság ellen.
- Azt az állítást, hogy "Soros... célja, hogy az európai országok nyelve és kultúrája háttérbe szoruljon", az újság (?) szerint abból vezették le, miszerint „A nyílt társadalom” című könyvében azt írta, hogy „a nemzetállamok tekintélyének hanyatlása üdvözlendő fejlemény”. Nomármost az az állam, amely szerint a nyelv és a kultúra lényege a tekintély, az igenis szoruljon hátra, de minél inkább. (Akkor majd virágzik a kultúra, és az újságban nem olyasmiket kell olvasni, mint hogy "rálátást kapjanak Soros György tevékenységéről, kijelentéseiről, a migrációt illető terveiről". Valamiről az ember sok mindent kaphat, pl. információt. Rálátást — magyarul — valamire kapunk.)
- Ez helyesen: az uniós alapszerződés része, hogy politikai támadást indítsanak a közös határozatok végrehajtását megtagadó országok ellen, és kemény büntetésekkel sújtsák őket. — Nagyon helyeslem, másként egy demokratikus szövetség nem működhet.
István királyunk, az első magyar szent nagyon határozottan bevándorláspárti volt, és befogadó nemzetté tett minket. Ebben az átjáróházban, ami a Kárpát-medence, rendsze- resen szükségünk is volt erre. Az 1700-as években pl. bevándorlókkal duzzasztottuk fel háromszorosára(!) az ország 3,2 millióra fogyatkozott lakosságát. Több mint kétszer annyian jöttek, mint ahányan voltunk, és simán integráltuk őket. Orbán V. is szinte másodnaponként hív újabb bevándorlókat: lengyeleket, ukránokat, mert kell a munkaerő. A kínai közösség már (jóval) több mint húszezres, és még veszik a letelepedési kötvénye- ket, nagy hasznot hajtva ezzel Rogán Antalnak. Kormányunk szívesen lát itt mindenkit, bárhonnan is jöjjön, akár a világ legnépesebb iszlám országából, Indonéziából is.
Csak az arabokat nem, mert ők arcról jól felismerhetők (legalábbis azt hisszük), és könnyű ellenük gyűlöletet kelteni. Amint ezt Esztergályhorváti és Őcsény (meg majd a többi, hétről hétre) tisztán mutatja, ez az (talán az egyetlen), amihez tényleg értenek. Ezt nagyon jól csinálják. Annyira jól, hogy már nem is kell menekültnek vagy arabnak lennie annak a külföldinek. Utáljuk mi már az erdélyi magyarokat is, akiket éppen ezért "románoknak" nevezünk.
A befogadó nemzet kivérzett. Az egy nyelvű, egy szokású ország pedig gyenge és esendő. Itt vagyunk egy egyre gyengébb és egyre esendőbb (szomszédaink rakétaként húznak el mel- lettünk), de legalább aljas és acsarkodó országban, amelynek vezéreszménye a naponta szított gyűlölet. A keresztény, felebarátait szerető nemzet kivérzett — már a pápát is utáljuk, hülyézzük, mert keresztény maradt, és nem osztozik velünk ebben a gyűlöletben.
Nemzetem, mi lett veled?
Fügedi Ubul