A Wesselényi és a Nagydiófa utca (Nagydiófa u. 20.) sarkán álló, hatemeletes épületre 1914 márciusában kapták meg az építtetők, Novák Imre műépítész és neje az engedélyt, felte- hetően maguknak építtetve a házat. Az épület tervei számos módosításon estek át, kezdve már 1914-ben, majd 1916-ban, de még 1927-es dátummal is találhatók változtatások. Ez utóbbi átépítést címerszerű évszám örökíti meg a neobarokk kapu felett.

Az átépítés kivitelezője Pollacsek és Epstein, a díszítéseket készítő szobrász Krisztián Sán- dor, a műasztalos Malomsoky József volt. Az eredetileg ötemeletesre tervezett, egyudvaros sarképületet homlokzatát letisztult alapvonalak jellemzik, melyeken historizáló virág- és kehelymotívumok láthatók, homlokzata és kapubejárója gazdagon tagolt, díszített, az íves kovácsoltvas erkélyeken szintén címerszerű díszítés látható.

A telekről 1886-ról található a legkorábbi feljegyzés, Marton Béla házában történő átalakításról. Az utca ekkor már Wesselényi nevét viselte, végleges formáját 1897-re érte el, amikor a Síp utca és a Károly körút közötti rövid szakaszt is megnyitották.

A ház tervezője, Novák Imre (1882-1961) 1904-ben szerzett oklevelet a Budapesti Műegyetemen. Ezt követően több európai országban tett tanulmányutat, majd 1908-ban önálló tervezőirodát nyitott. Fontosabb művei: a nagyenyedi, a bp.-i II. ker.-i iskolaépület, a volt Hungária Fürdő, az aquincumi strandfürdő. Stílusa a szecesszió magyaros, modern változata (Continental Szálló, Bp., Dohány u. 42-44. homlokzata stb.). Tervezési gyakorlatán kívül hites törvényszéki szakértőként is működött. Szaklapokban több elméleti tanulmánya jelent meg. (Forrás: MÉK)