A Vásárcsarnokkal szemben helyezkedik el ez a romantikus-historizáló stílusjegyeket mutató lakóház. Az épületről kevés adat maradt fent, de – csakúgy, mint szomszédja – valószínűleg 1840 körül épült és 1867/69 között kapta/kaphatta meg mai formáját. A ház az 1870-es években 4915 helyrajzi számon, az Akácfa utca 37. szám alatt állt, a bejegyzés szerint 251 34/100 négyszögöl területű ház, udvarral.

A legkorábbi feljegyzett tulajdonos 1867-től Klim János volt, aki ebben az évben egy emeletes lakóház építésére kapott engedélyt Limburszky József építész kezessége mellett. 1869-ben Blasovits Edéné, szül.: Müller Antónia vette meg az ingatlant, aki átalakíttatta a házat, melyre ugyanebben az évben ki is adták a használatba vételi engedélyt.

Arról, hogy a korábbi épülethez képest milyen mértékű átalakítások történtek, nincs adat. 1878-tól már Schwipper Kelemen hajóskapitány volt a tulajdonos, ő egy emeletes udvari toldalék megépítésére kért és kapott engedélyt 1883-ban. 1885-ben az ingatlant Vécsey János vette meg, aki 1887-ben átadta a Vécsey János és Borbála nevű lelencalapítványnak. Az ingatlan sorsáról további adat nem áll rendelkezésre.

Ma az utcai homlokzat romos, elhanyagolt képet mutat. Három nagyobb szakaszra oszlik, melyek közül a középső enyhén előreugrik. A kaputól jobbra eső épületrész földszinti és pinceszinti homlokzata teljesen újravakolt, elvesztette eredeti architekturális kialakítását. A baloldali első tengelyben ajtót vágtak, egy bolt, vagy műhely bejárata számára. A baloldalon mindkét szinten, illetve a jobb oldalon az emeleti szinten még felfedezhetők az ablakok díszes vakolat keretezése, az egykori konzolokkal alátámasztott, kiugró szem- öldökpárkányzatok, mely alatt arabeszk mintázatú sáv is felbukkan.

Jelenleg a ház egykori belső díszeiből már csak kis részletek láthatók. A kert végében megtalálható az egykori gettófal maradványa, ahol hamarosan emléktáblát kívánnak elhelyezni. 2014-ben Mazel Tov (“Jó szerencsét!”) néven romkocsma nyílt a házban.