Orbán Viktor péntek reggel a Kossuth rádióban nagyratörő terveket jelentett be: 2-3 éven belül ezer eurós minimálbért szeretne elérni kormányával, az átlagjövedelmet pedig 1 millió forintra növelnék. Ami így elsőre egészen jól hangzik. Másodszorra már nem annyira. Mert mit ér ez a csudajó minimálbér, ha pl. a kenyér kilója 2-4-6 ezer forint lesz?

Merthogy az egyik következményről, azaz az óhatatlanul meglóduló inflációról (pl. a megemelt bérek terhei) valahogy elfejtett beszélni őfényessége. Ideje tehát felfrissíteni emlékeinket és a cseppet sem vidám múltba túrni ennek az 1 millió forintnak az ürügyén.

Az egykori magyar pengő az 1930-as évek közepéig stabil, értékálló pénz volt, aztán folyamatosan inflálódott és állandóan veszített az értékéből a kulcsvalutákhoz képest. A világháború végére a hiperinfláció során teljesen elvesztette értékét. Új pénznemként a forintot vezették be 1946. augusztus 1-én. Ekkor 1 forint 400 000 kvadrillió pengőt ért, a teljes forgalomban lévő pengőállomány értéke nem érte el a 0,1 fillért se

És most megint afelé tartunk, hogy a pénzünk fokozatosan — de egyre gyorsabban — elértéktelenedik. Fügedi Ubul kb. 2 éve ezt írta az eljövendő időkről: ”Az euró piaci árfo- lyama várhatóan eléri a 430-450 forintot. Az adósok rettegjenek; minél gyorsabban fizessenek vissza, amennyit csak bírnak. Akinek van még forintja, mentse ki dollárba, jenbe, frankba, ahogy sikerül. (…) Egyre több az olyan termékszolgáltatás, amelynek az árát már euróban is megadják. Amikor forintban már nem adják meg, akkor tudhatjuk, hogy a gazdaság kezd talpraállni. Méghozzá a mi hátunkon, mert mi továbbra is forintban kapjuk a pénzünket.”

Jelenleg az euro árfolyama már 400 forint felett jár, az államadósság és a költségvetési hiány égig ér, de a Kánaán eljövetele be lett lengetve. Itt minket megint hülyének néznek!

P.s.: Gyakoroljunk, ízlelgessük: egymillió milforint…

Az elemi szövegértés hiányától a beismert hibáig — az Orbán Balázs-sztori tálalása a kormánymédiában. (Telex) 

A miniszterelnök politikai igazgatója a Mandiner Stratégiai részleg című műsorában beszélt arról, hogy 1956 tanulságai miatt Ukrajna helyében a magyar kormány nem védekezett volna az orosz agresszióval szemben — írja a lap.

*

1944. március 19-én, hajnali 4 órai kezdettel a németek egyetlen nap alatt meg- szállták Magyarországot. Kovács Imre, a világháború utáni Nemzeti Parasztpárt elnökhelyettese, korábban antifasiszta politikus egy anekdotával kezdte a német megszállásról szóló, az emigrációban írott, de csak 1990-ben kiadott könyvét.

A háború alatt egy diplomata megkérdezte Walter von Brauchitsch tábornagytól, a német hadsereg főparancsnokától:
— Mennyi időre lenne szüksége Magyarország megszállásához?
— Huszonnégy óra.
— És ha ellenállnak?
— Tizenkét óra.
— Hogy-hogy?
— Elmaradnak az üdvözlő beszédek.

*

Magyarország megszállásának napján különösebb ellenállás nem volt. A koronatanács ülésén Horthy azt hangsúlyozta, nem akarja, hogy a hadsereg ellenálljon. „Nincsenek megfelelő erőink, de ha lennének is, úgy a németek pusztítanák a magyar fajt és birtokba vennék Magyarországot.”

Túl — jóval túl — a hetvenen, nincs időm sokat foglalkozni olyasmivel, amire már nem tudok hatni, legfeljebb szemlélni tudom. Ezért most utoljára leírom, amit gondolok hazánk új megmentőjéről. Nyilván nem rendelkezem a fiatalok lelkesedésének, sem a szentimentális kedves, idős nénik rajongásának képességével. Így azt tudom felfogni az értelmemmel, amit látok.

A teljesség igénye nélkül:

• Adott egy ember, akiről semmit sem tudunk, amíg ki nem derül, hogy évekkel ezelőtt felvette a feleségével, aktuálisan az akkori igazságügyi miniszterrel folytatott bizalmas beszélgetését. Később, amikor már elváltak és ezért, vagy másért, nem tudni, meg- szűntek a jól fizetett állami, vagy aközeli állásai, rájött, hogy most leleplezi a korrupt kormányt. Legott közre is adta a felvett anyagot, majd az ügyészségen is járt, ahol bejelentette, hogy lesz még súlyosabb "bomba hír" is — erre még ma is várunk. A Partizán riportere fel is tette a kérdést: vannak- e politikai ambíciói. Határozott nem volt a válasz.
• Aztán lettek. Az EU választásig már nem volt idő pártot alakítani, ezért talált egy pár- tocskát, amiről addig a kutya se hallott, és bejelentette, hogy a párt elindul az EP és az önkormányzati választáson. Nem, nem ő lesz a párt elnöke, szerényen csak alelnök marad. (Nem írom le a Tisza párt történetét, bárki utána nézhet az interneten. Érde- mes.) Azután új választás volt a Tiszában, ahol hogy-hogy nem, mégis ő lett az elnök.
• Megáradt a Tisza. MP — aki immár politikus — meghirdeti politikájának egyetlen ideológiai tartalmát: se Orbán, se Gyurcsány. Sokan abban reménykedtek, hogy erre a kiáb- rándult fideszesek nagy tömegben fognak átszavazni a Tiszára. No de miért tennék? Ők eddig is azért szavaztak a Fideszre, mert számomra érthetetlen okból, de elégedettek voltak vele. Végül is nagyon magyar, nagyon békeharcos, és választás előtt még bőkezű is. Az ellenzéki szavazók — nos, ők persze nem voltak elégedettek az ellenzékkel, mert azt se tudták, ki az ellenzék a Mi Hazánktól az MSZP-ig terjedő ská- lán. Hol összefogtak, hol egymásra licitáltak, hogy ki a legnagyobb kicsi. Az eredmény: a Tisza megjelenésével a már-már kialakuló ellenzék szinte nullává zsugorodott. Felteszem a régi-régi kérdést: ez kinek az érdeke?
• A Tisza választások előtti kampánya valóban profi és nagyszabású volt. Nem az elavult óriásplakátos, szórólapos, TV reklámos, hanem a közösségi médián és a személyes megjelenésen alapuló kampány. Ez nem egy emberes munka. Nem is egy maroknyi, lelkes amatőr munkája. E mögött profi csapat és komoly pénz van. Olyan, amit nem lehet néhány hét alatt a semmiből előteremteni. Egyszer talán megtudjuk, ki, vagy kik állnak a Tisza mögött. Van sejtésem, de az olvasóra bízom, hogy találgasson.
• A bomba elmaradt. A politikai program bemutatása elmaradt. Maradt a "se Orbán, se Gyurcsány". A fent említett lelkes fiatalok, meghatottan rajongó hölgyek és a "valaki, mindegy ki, de jöjjön már" típusú reménykedők ennek ellenére nagy számban sza- vaztak mind az EP, mind a fővárosi önkormányzati választáson a Tiszára és MP-re. Volt nagy öröm és hejehuja. Az elnök bejelenti, hogy nem megy az EP-be, itthon van dolga, rendbe hozni mindent, amit az elmúlt századok elrontottak kis hazánkban. Volt azon- ban egy szavazás — konzultáció? — ahol a kérdés kb. ez volt: "ugye mégis az EP-be menjek?". És hát a nép szava isten szava — átvette az EP mandátumát.
• A fővárosi testületben a Tisza nem alakít senkivel közös frakciót, nem vállal bizottsági tagságot, semmilyen funkciót. Azaz semmilyen felelősséget. Viszont fenntartja, hogy se Orbán se Gyurcsány (bocs, tudom, hogy unalmas, de ez van). Úgy tűnik fő felada- tának a fővárosi közgyűlés munkájának ellehetetlenítését tartja. Elvonná a választáson győztes Karácsony valamennyi jogkörét, nem szavazza meg az egyébként az elmúlt években a kormányzati ellenszélben is működő városvezetés sikeres főpolgármester-helyetteseit, közülük egyet se és ez még csak az eleje, hiszen az új testület még fel se állt. Talán el akarja érni, hogy a főpolgármester és ezáltal a fővárosi önkormányzat megbukjon — és ez kinek az érdeke?
• Ott volt a gáton (mindenki ott volt), szóvá tette az egészségügy, az oktatás siralmas helyzetét (mindenki szóvá tette), ostorozta a korrupciót (mindenki ostorozta) és így tovább — a sokszor semmi is csak semmi.

Nem szeretnék jós lenni, nem vonok le tanulságot se. Azt szeretném, ha aki elolvasta ideáig gondolkozzon el: MP vajon kinek az érdeke?

Demeter Tamás

P.s.: Nem látom a jövőt, és nem gondolom, hogy jelen állapotában bármelyik ellenzéki erő le tudná váltani a Fideszt. Csak tényeket írtam, amikből én azt vontam le, hogy a MP jelenség vagy lufi, vagy jól felépített eszköz a baloldali ellenzék teljes amortizációjához.

Tegnap Iványi Gáborék mellett tüntettünk a Blahán. Nem mintha bárki jelenlévő hitt volna abban, hogy ebben a rendszerben tüntetgetéssel bármit is el lehet érni — csak hát aki ad magára, az továbbra is megpróbál úgy viselkedni, mintha demokráciában élne. A demokráciákban pedig a tüntetés a nyomásgyakorlás fontos, és gyakran eredményes eszköze.

Itt meg hát ugye iskolakezdés előtt 3 nappal megállt a nagy fekete autó (tényleg nagy volt és tényleg fekete) a Dankó utcában, és a kiszálló csinovnyik bejelentette, hogy bezárták a hátrányos helyzetű, illetve speciális nevelési igényű gyerekek számára fenn- tartott Wesley iskolákat-óvodákat. A kormány ugyanis nem fizette ki a fenntartónak több bíróság jogerős ítélete alapján járó normatívát, amitől az eladósodott. Ez pedig veszélyez- teti az oktatás biztonságát, ugyi. Szóval az egészet a gyerekek érdekében, csakis értük.

***

— Érted jöttünk, elvtárs, nem ellened!

Fügedi Ubul

Emlékezzünk: három éve adta oda „az állam” (értsd: Magyarbasi) ezt a kastélyt a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, a gyakorlatban Demeter Szilárd gazdasági bevándorló basszus- gitárosnak. Némi keresgéléssel arra jutottam, hogy 2022-ben az ott elhelyezett három múzeum (még?) látogatható volt; abban az évben a PIM hirdetett egy(!) történetidéző látogatást is szakképzett muzeológus vezetésével.

Újabb hírt nem találtam. Honlapja, fb-oldala nincs.

Fügedi Ubul

P.s.: A legalább húsz éve lakatlan sopronhorpácsi Széchényi-kastély is ott van a szétajándékozandó állami ingatlanok listáján. Parkjában áll egy hársfa, amit még Széchényi Ferenc ültetett.

Orbán Viktor: Van némi tapasztalom, hogy kell
a háborút és a békét menedzselni. (24.hu) 

— Nem ez az első háborúm miniszterelnökként — mondta az az orosz–ukrán háborúról Orbán Viktor az olaszországi Comóban. „Van némi tapasztalom, hogy kell a háborút és a békét menedzselni” — nyomatékosította ezt a sajátos állítást.

Kérdéseim:

1. Mitől Orbán Viktor háborúja egy olyan, Magyarország keleti csücskétől 800–1000 km-re vívott konfliktus, amelynek résztvevői szerint Magyarországnak semmilyen tevőleges szerepe nincs harcukban?
2. Melyik volt (miniszterelnökként) az előző háborúja?
3. Mikor kerülnek be a Nemzeti Alaptantervbe a tapasztalt menedzser által megoldott, illetve megnyert háborúk?

Ugyanezek a kérdések Szily László fejében is felmerültek, ő azonban utána is járt a másodiknak:

[Orbán] „Konkrét példaként a „balkáni” és a „georgiai” háborút említette. A köznyelvben „balkáni háborúként” leginkább a Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben kitört függetlenségi és polgárháborúkat szokták nevezni. Orbán ezek idején egy kis ellenzéki párt vezetője volt, és így semmi köze nem volt hozzájuk.

Első miniszterelnökségének idejére esett viszont az 1998–99-es koszovói háború és ennek részeként Jugoszlávia NATO-bombázása.

Georgiában-Grúziában egyetlen fegyveres konfliktus zajlott Orbán hivatali ideje alatt, a mindössze 8 napig tartó 1998-as abháziai gerillaháború, ami a grúz gerillák villámgyors vereségével végződött.

Ennyi.

Fügedi Ubul

P.s.: Háború! Háború! A harc folytatódik: Orbán Viktor edzeni és diétázni kezdett. És ebben a küzdelemben is önmagát menedzseli.

Itt a lista az első nyolc kastélyról,
ami ingyen kerülhet magántulajdonba. (24.hu) 

Lánszki Regő, Lázár építészeti államtitkára szépen elmagyarázta az MTI-nek, miért és milyen feltételekkel akarják kiajándékozni az erre kipécézett kastélyokat. Szépen, de hiányosan. Az indoklás szerint azért adják ezeket ingyen magánkézbe, mert fenntar- tásukra, üzemeltetésükre nem sikerült működőképes modellt kialakítani.

Így például a szarvasi Csáky-Bolza kastélyban van a Körös–Maros Vidéki Nemzeti Park Igazgatósága és az ökoturisztikai látogatóközpont (a városi önkormányzat a ki nem használt termekben galériát szeretne nyitni; az ügyesen fogalmazott tv. értelmében a nemzeti park nem pályázhat). Az edelényi L'huillier-Coburg kastélyban 12 állandó és 3 gyűjteményes kiállítást rendeztek be stb.

Az államtitkár szövegéből egyértelműen kiderül, hogy a kulturális-közösségi célú használat Lázáréknál nem „hasznosítás”. „Hasznosítás” az, amin haszon van — a tv. ennek megfelelően következetesen „szakmai és üzleti tervről” beszél. A minisztérium felmérte, mely kastélyokat működtetik (valakik, tehát nem ők) „nem megfelelően”, és kijelölte az első kiajándékozandó kastélyokat, méghozzá — ama bizonyos hiányos tájékoztatás szerint — az alábbi, „nagyon szigorú kikötésekkel”:

1. A kastélyparkokat (tehát nem magukat a kastélyokat) az év 300 napján ingyen látogathatóvá kell tenni.
2. A kastélyokban őrzött közgyűjteményeket — „értelmezhető” jegyáron — be kell mutatni.
3. Az épületet fenn kell tartani.
4. Az új tulajdonos tíz éven belül köteles:

• teljes felújítási tervet elfogadtatni és végrehajtani,
• harmincéves fenntartási és üzemeltetési tervet benyújtani.

Jövő héten megjelenik a pályázati felhívás az első 8 kastélyra (pályázati díj az önkormányzatok elrettentésére 10 millió forint).

Azok a bizonyos hiányosságok:

1. A tv. (ma még) hatályos szövegében a parkot, kastélykertet minden nap ingyen láthatóvá kell tenni.
2. A 300 nap a kastélyban elhelyezett közgyűjteményekre vonatkozik; ezekről Lánszki szót sem ejtett.
3. Ha a tulajdonszerző a vállalt feltételeknek nem tesz eleget, akkor a miniszter mindössze annyit tehet, hogy felhívja a kötelességek teljesítésére. Ezt a felhívást akár honlapján is közzéteheti — ennyi.
4. A tv. —3. § (3) — szerint nem „teljes”, hanem „tíz éves” felújítási tervet kell készíteni, és azt nem kell elfogadtatni.
5. Ha az állam nem elégedett az ingatlan hasznosításával, jogában áll azt visszavásárolni, méghozzá a kedvezményezett által elkönyvelt állagmegóvó-felújító munkák validált árán. A számlával igazolt összegek realitását vagy akárcsak felhasználását az állam nem ellenőrizheti. „Dokument jeszty!”

No hát az első nyolc:

1. a bajnai Sándor-Metternich-kastély,
2. a füzérradványi Károlyi-kastély,
3. a nádasdladányi Nádasdy-kastély,
4. a sümegi püspöki palota,
5. a szabadkígyósi Wenckheim-kastély,
6. a tatai Esterházy-kastély,
7. a dégi Festetics-kastély,
8. a majki kamalduli remeteség és vele az Esterházy-kastély.

Lássuk, mi az a fentiek értelmében vett „nem megfelelő hasznosítás”!

1. A Sándor-Metternich klasszicista kastélyt 2018 és 2021 között 2,278 milliárd forintból újították fel újjáépítették. Ebből 1,723 milliárdot adott az EU, 557 milliót a magyar kormány. Jelenleg két kiállításnak ad otthont.
2. A füzérradványi Károlyi-kastélyt a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram részeként újították fel 3.123.165.017 forintból (EU: 1.723.500.000, kormány: 1.399.665.017). Itt két kiállítást nézhetünk meg és a rejtélyek szobáját. Szépen gondozott kertje is érdemleges. (Fölötte a Korom-hegyen jó kis aranylelőhelyet találtunk, de ez itt mellékes.)
3. A teljesen felújított neogótikus, Tudor-stílusú nádasdladányi Nádasdy-kastélyt 24 hektáros tájképi kert övezi növényritkaságokkal és tóval. 1,935 milliárdból újították fel (EU: 1,723, kormány: 212 millió). „A legendák kastélya” kiállítás a kastélyt és a Nádasdy-családot mutatja be. A korabeli és korhű bútorokkal, dísztárgyakkal berendezett szobák élethűen idézik a családi és társasági hétköznapokat, a vizuális eszközök pedig a Nádasdy-család izgalmas belső titkainak, történeteinek függönye mögé engednek bepillantást. Az épület állagára jellemző, hogy kosztümös filmeket forgatnak benne.
4. A sümegi püspöki palota felújítása 2018 nyarán kezdődött. 2021 novembere óta „pompás, barokk fényében várja látogatókat’. „A Sümegi Püspöki Palota turisztikai célú fejlesztéséhez" (GINOP-7.1.1-15-2015-00003) az EU 1.723.500.000, a magyar állam 319.880.007 Ft-ot adott. „Csodálatos lett a felújított Sümegi Püspöki Palota” — írta az origo.
5. Az Ybl Miklós tervezte szabadkígyósi Wenckheim-kastélyt 2019 és 2022 között állították helyre a Nemzeti Kastélyprogram részeként. A „korszerű, interaktív kiállítás” címe: Vendégségben Wenckheiméknél. A parkot valószínűleg a szarvasi Pepi kert mintájára alakították ki.
6. A 2018–2020-ban felújított, műemlékileg teljesen helyreállított tatai Esterházy-kastély összes terme látogatható. Berendezett szobái és kiállítóterei egységes élményt adva mutatják be, a kastély, a birtokos család és a kor történetét.
7. A Pollack Mihály tervezte dégi Festetics-kastély hazánk egyik legjelentősebb klasszicista kastély-együttese. Több nekifutás után 2018-ban, a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram részeként uniós támogatással elkezdett és teljesnek szánt felújításából a főépület nagy része készült el.
8. A majki kamalduli remeteség „egész Európában kuriózumnak számít”. A remeteséget, a hozzá tartozó Esterházy-kastélyt és a díszkertet összesen 3,2 milliárd forintból újí- tották fel. Ebből 1,7 milliárdot az EU fizetett, 1,5 milliárdot pedig a magyar kormány. A kiállítás bemutatja a remeteség 18. századi históriáját, a szerzetesek életmódját, meg- emlékezik II. Rákóczi Ferenc és a kamalduliak kapcsolatáról, és az 1860-nal kezdődő időszakról, amikor a főépület at Esterházy-család grófi ágának vadászkastélya lett. A kiállításhoz csaknem harminc magyar múzeum és gyűjtemény nyújtott szakmai segítséget és kölcsönzött műtárgyakat.

Tehát mind a nyolc kastélyt milliárdokból, több mint felerészben uniós pénzből újíttatta fel az állam. Mindegyik kulturális célokat lát el — többnyire egyedi, a helyszínt és az építtető családot bemutató kiállításokkal.

Összefoglalva: fölvettük a sok milliárd uniós támogatást, és most odaadjuk ingyen azok- nak, akiket Lázár személyesen erre érdemesnek minősít.

Fügedi Ubul

Nem könnyen, de találtunk olyan lapot, amelyben megjelenhet a kolontári baleset okait összefoglaló tanulmányunk. (Korszakos mű, úgyhogy kár lenne, ha a fiókban maradna.) Lapzárta napján leadtuk az első rész javított szövegét, csak a kulcsszavak hiányoztak be- lőle. Ezért hát bementem az egykori MÁFI-ba (Magyarország legelső kutatóintézete volt; még Ferenc József alapította), hogy kigyűjtsem őket. Mert hát az nem úgy megy, hogy az ember beírja a szerinte jellemző nyelvi fordulatokat, hanem a megfelelő (kodifikált) kife- jezéseket a Nagy Kék Könyvből kell kikeresgélni, az pedig csak a könyvtárban lelhető föl.

Már a portán elakadtam. Ott ugyanis kedves, szívélyes emberek tájékoztattak, hogy a könyvtár zárva tart, a könyvtárost több mint egy hete nem látták, menjek vissza az ünnep után. Szerdán aztán újabb kedves és szívélyes portásoktól megtudtam, hogy fogalmuk sincs róla, mikor nyit ki a könyvtár — de az idén már biztosan nem.

Itt csap át a történet kabaréba (gondolkodtam is, hogy ne vidám történetnek jelöljem-e meg). Ugyanis nem adtam fel a küzdelmet, hanem tegnap elmentem az Akadémia könyv- tárába, ahol ugyancsak meg kell lennie a Nagy Kék Könyvnek.

A könyvtárat azonban zárva találtam — de kedves, szívélyes portások biztattak, hogy menjek vissza hétfőn — akkor majd bizonyára kinyit.

Fügedi Ubul