Ott hátul a holdudvarban [3.]

2020. május 06. - amier

Idén már örülhettek egy jót a parlamenti képviselők, de még jobban örülhetnek most az államtitkárok, ők ugyanis sokkal jobban jártak: nekik 35 százalékkal nőtt a fizetésük. Erről az mfor.hu számolt be, miután átböngészték több kormánytag javadalmazásának adatait a kormány honlapján. "Annak a tisztségviselőnek, aki csak államtitkári posztot tölt be az állami vezetésben, bruttó 1 296 300 forintról 1 750 000 forintra ugrott a fizetése, melyet a képviselőkkel ellentétben már év elején érvényesítettek" – jegyzi meg a lap.

orban_kormany2018.jpg

Emlékezzünk csak mit is mondott Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, nem is olyan régen: "A kormány magán kezdte a koronavírus-járvány miatt szükséges takarékosságot." Aha. Hacsakúgynem.

Magán, tehát nem például a képviselőkön vagy az államtitkárokon. Ők egyre jobban keresnek — és miért? Mert okosak és ügyesek voltak. Mármint akkor, amikor arról dönthettek, mennyi is legyen az ő jövedelmük. Mindig ez az a pillanat, amikor ők okosak és ügyesek. Pontosan mutatva, hogy egyáltalán nem buták, horribile dictu: pancserok ők, hanem épp ellenkezőleg. Olyan, felelős döntéshozók, akik pontosan (fel)ismerik érdekeiket és azok érvényesítésének módját. (Fügedi Ubul: Hozzáigazították)

Plusz adalék, hogy a dokumentumok alapján tavaly év végén, egészen pontosan december közepén az állami vezetők új autókat is kaptak. A korábbi, jellemzően 2014-es Skoda Octaviákat 2019-es évjáratú Skoda Kodiaq-ra cserélték le – írja még az mfor.hu.

Mindez történik a koronavírus-járvány miatti válság idején, amikor kisvállalkozások mennek tönkre, és emberek tömegei válnak földönfutóvá. De önmagukkal bőkezűek. Igen, ott hátul a holdudvarban, ott jól fizetnek. Persze, közpénzből.

P.s.: Önnek mennyivel emelkedett idén a jövedelme? Csak kérdem.

Nem múlik el... [2.]

Nem múlik el a járvánnyal a különadó a boltokban. A kiskereskedelmi különadóról szóló törvényjavaslat meghosszabbítja a különadóról két hete kihirdetett kormányrendelet alkalmazását. (napi.hu)

Hazudunk éjjel, hazudunk nappal, hazudunk minden nap — avagy az ezer közepes trükk kormánya. A bevételre kivetett adó lényege, hogy minél kisebb haszonkulccsal dolgozik valaki, annál nagyobb részt vonnak el a nyereségéből. Ez az adó ráadásul progresszív.

tesco.jpg

A "hazai (kis)vállalkozások védelme" azt jelenti, hogy a multikat kényszerítik arra, hogy drágábban áruljanak. Durva áremelések várhatóak: a fogyasztási jellegű adók lényege, hogy a kereskedőkre vetik ki, de mi, a vásárlók fizetjük meg. A jövedelemadó, az bezzeg nem progresszív.

Akkor sem kerülhetjük el az adót, ha külföldi webshopokból rendelünk.

Fügedi Ubul

P.s.: És mindezt jogszerűen. Lásd.: Jogszerű a kiskereskedelmi különadó is. (ado.hu)

Mégsem rémhír volt [1.]

"Sic transit gloria mundi." 

Még február közepén írtuk, úgy hallottuk (pletykaként, de megbízható forrásból), hogy nagyon úgy néz ki, a kerület utolsó ikonikus helye, a Kádár-étkezde is eladás előtt áll. Többen jelezték akkor, hogy ez csak rémhír, szó sincs eladásról. Hát most van: mára már lehúzott redőny és egy eladást hirdető tábla fogadja a jónépet a étkezde bejáratánál. (És nem, nem a járvány tett be a Kádárnak, februárban az még sehol se volt…)

kadar2016-1.jpg

Így aztán a Kispipa, az ezerszer visszasírt „Gyuribácsi” után a Kádár is eltűnik az idő ho- mályában. Kockás abrosz, szódavizes üveg, málnaszörp, megfizethető árú házias koszt, főtt marhahús meggyszósszal, sólet libacombbal, barátságos kiszolgálás – isten veletek!

P.s.: Tartok tőle, hogy itt is valami tucatkocsma – melyekből már most is bőven több van, mint amennyi kellene – nyílik majd valamikor. És elmúlik apránként annak a világnak a maradéka is, amit ismertünk és szerettünk. Megette a fene az egészet!

***

Szolgálati közlemény: Ez lett az ezredik (sajnos egyáltalán nem ünnepi) posztunk, így aztán változtattunk a sorszámozáson, amely most így ezennel újraindul. (a Szerk.)

999. 'A kamatot szeretik ők nagyon'

Avagy a szkaldikus költészet időszerűsége. A címben olvasható idézet Magyarbasi szokásos, péntek reggeli "interjújából” van, és eszem ágában sincs kommentelni. Helyette bemásolom ide egy tíz éves írásomat — ezek a dolgok már akkor is ilyenek voltak.

szkaldikus1.jpg

A szkaldikus költészet időszerűsége

A szkaldikus költészet bonyolult, szigorú szabályokkal megkötött irodalmi műfaj. A kötött szótagszám mellett két soronként hármas alliterációval, verssoron belüli rímekkel, szóval nem éppen szabadvers. Számunkra legfontosabb költői eszközei a XI. század elején bevezetett kenningek voltak: azok a festői metaforák, illetve körülírások, amelyekkel megkerülték a dolgok néven nevezését.

Egy önmagára valamit adó szkald ahelyett, hogy kimondaná, miről beszél, körülírja azt. Ha a 'vér' szót közönségesnek érzem, írhatom helyette pl. azt, hogy "tested bíbor nedve". Ha rápillantok erre, akkor könnyen találhatom túl prózainak a testedet meg a nedvét; könnyen találhatom túl közhelyesnek a bíbort, úgyhogy alkothatok mindhárom helyett egy-egy újabb kenninget, és az már elég jó lesz. Vagy nem: szakmájukat komo- lyan vevő szkaldok eljutottak a háromszoros, egy-két igazán nagyszabású kísérletben a négyszeres kenningekhez is — a piciny gyermekkora óta ezekre edzett közönség pedig szorgosan dekódolta ezeket, egy-egy merészebb, többszörös áttételnél elismerően csettintett, a levegőbe dobálta, illetve pajzsán körülhordozta a szorgos művészt — pünkt úgy, mint korunk antiszemitái némely ún. közszereplőinket.

Korunk antiszemitizmusa rejtőzködő, és a rejtés fő eszközei a kenningek. Manapság azt, aki olyasmit ordibál, hogy "pfuj, büdös zsidók!", automatikusan kinézik a "jobb" társa- ságból. Távolról sem mindig azért, mert nem értenek vele egyet, hanem azért, mert aki ezzel a szöveggel egyetért, azt kinézik a jobb társaságból, és ezt sokan nem akarják.

Ezért aztán lesznek "galíciai jöttmentek", meg a "New York–Tel Aviv tengely" érdekeinek kijárói. Mindeközben büszkén nézünk körül, és elvárjuk a komoly költőknek kijáró elisme- rést, elvégre a piciny gyermekkora óta ezekre a kenningekre nevelt, „saját” közönségünk pontosan dekódolja üzenetünket, ami van annyira egyszerű, hogy menjen ez azoknak is, akiket nem is neveltek erre piciny gyermekkoruktól. Viszont amikor bárki, aki nem ebből a belterjes kis alomból dekódolja az üzenetet, "zsidózással" kezd el vádolni minket, akkor felháborodottan tiltakozhatunk, hogy de hát azt, hogy zsidó, mi egyáltalán ki se mondtuk...

Amikor ezeket az egyszeres kenningeket már mindenki ismeri, áttérhetünk a többszörös áttételekre, elítélhetjük a "lógó fülcimpájúakat", és különbséget tehetünk a "magunk- fajták" meg a "magukfajták" között. Közönségünk, amely gondosan követi szellemi fejlődésünket és költői eszközeinket, továbbra is pontosan tudja, hogy miről van szó, és mi még nagyobb költőknek gondolhatjuk magunkat... a folyamatot ki-ki tetszése szerint továbbgondolhatja, illetve végigélheti.

Vagy akár tetszése ellenére is: a zsidóknak például ez az egész aljasságosdi aligha tetszik. Ahogy a kenningek egyre bonyolultabbak és ezzel párhuzamosan az antiszemiták egyre hangosabbak, egyre erőszakosabbak lesznek, a zsidók, a filoszemiták és az egész üggyel egyébként fikarcnyit sem törődő, mindössze tisztességes emberek egyre több szövegben gyanítanak efféle rejtett üzeneteket — és annyiban feltétlenül igazuk van, hogy valóban egyre több az ilyen üzenet. Mivel azonban nem tartoznak a jóformán mást sem olvasó törzsközönséghez, némelykor árnyékra vetődnek, és olyasmiben is látnak elítélendő tartalmat, amiben voltaképpen nincs is (legalábbis a szerző szándéka szerint).

Ezzel párhuzamosan van egy ellenkező irányú folyamat is: mivel az egyszeres kennin- geket már mindenki ismeri, kvázi beépültek a köztudatba, és ezzel elköltőietlenedtek. Konkrét példánknál maradva, már nem kell áttételesen utalgatni a zsidókra: jöhetnek a közvetlen utalások, a „feles kenningek” — afféle borzongató érzés kipróbálni, hol is van a szalonképesség határa. Kis hazánkban pártot lehet építeni arra az egyszerű üzenetre, hogy hős az a palesztin kisgyerek, aki parittyájával rátámad az "elnyomó" izraeli tankok- ra. A parlamentbe is be lehet jutni ezzel az üzenettel — talán mondanom sem kell, hogy ennek nem az a tartalma, hogy szeretjük a palesztinokat. A próbálgatás ráadásul erodálja is azt a bizonyos határt, mígnem a szalonok apránként saloonokká alakulnak, és a rájuk jellemző, egykor polgárinak nevezett kultúrát a saloonok kultúrája váltja fel.

A piciny gyermekkora óta erre nevelt közönség pedig boldog, mert végre otthonosan érzi magát.

998. Gyula nem vész el

Csak átalakul. Még múlt hét pénteken, a veszélyhelyzetre való hivatkozással einstandolta a kormány a debreceni Kartonpackot. A dolog itt nem állt meg, az állami tulajdonjogok gyakorlásával megbízott kormánybiztos a tőzsdén jegyzett cég valamennyi igazgatósági tagját, valamint felügyelőbizottsági tagjait azonnali  hatállyal felmentette a tisztségükből, és – persze az ország érdekeit messzemenően szem előtt tartva – azonnal új embereket nevezett ki. És itt jön képbe a Gyula, jó Hutiray Gyula, aki az igazgatóság tagja lett.

hutiray_vatta.jpg

Ugye tetszenek még emlékezni rá? Ő az, aki korábban – egészen az őszi önkormányzati választásig – itt nálunk a háromhavi prémiummal jutalmazott Vattamány Zsolt mellett volt önkormányzati képviselő, alpolgármester, főtanácsadó, stb. És aki egyszem „bátor” képviselőként (ellentétben az akkori fideszes képviselőtestület tagjaival, akik épp „csak” tartózkodtak) minden egyes alkalommal a kerületi éjféli záróra ellen szavazott, és ment szembe nyíltan a lakosság akaratával.

Így aztán ősszel – egyáltalán nem meglepő módon – a Gyula leváltódott, de most ismét kineveződött. Nagy öröm azért, hogy csak találtak neki ismét helyet – mint a legtöbbi hasonszőrűnek, közpénzen. Mert senkit nem hagynak az út szélén. Még a Gyulákat se.

Ajánlott irodalom:
*Új hűbéri társadalom épül

P.s.: Énédesistenem. Parádéznak itt nekünk, és a mi pénzünkből arcoskodnak. Vagy itt a kerületben, vagy ahová az Úr szava épp küldi őket. Menekülhetnékem támadt ismét...

997. Ez egy hadgyakorlat

Az „Operatív_törzs” sorozat első 36 részében zömmel azt mutattam meg, hogy a koronavírusra hivatkozó kormányzati intézkedések miért nem járultak hozzá érdemben a járvány csillapításához.

orban_hadgyakorlat.jpg

Többszörösen hozzájárultak viszont "Mészáros Tiborcz" anyagi gyarapodásához, ellenzéki többségű önkormányzatok bevételeinek fideszes többségű közgyűlésekbe átcsoportosításához, az ellenzékinek mondott pártok anyagi ellehetetlenítéséhez stb. stb. — csupa olyan politikai akcióhoz, amelyek célja a hajbókolók, a "nemzeti együttműködők" jutalmazása és egyúttal a Magyarbasival együtt nem működők anyagi ellehetetlenítése volt. Márpedig — amint ezt magától Kásler Miklóstól tudjuk — a politikai akciók kártéko- nyak, mert feszültséget keltenek. Mint ő például, minden mondatával.

Az indítékok közt nem ritkán ott volt a személyes ellenszenv, illetve érdekellentét. Mi más is lehet alkalmasabb az ilyen konfliktusok "megoldására", mint egy gyakorlatilag korlát- lan és ellenőrizetlen hatalmat adó felhatalmazási törvény?

A kórházi ágyak 60 %-ának kiürítésével szintet léptünk. Tolószékes nagyapák kerültek az utcára, kemoterápiázott leukémiásokból húzták ki az infúziót, és mindezt azért, mert a felhatalmazási törvény megadja a lehetőséget, hogy a kormány eltekinthessen "egyes" törvények betartásától, de nem mondja meg, melyek ezek az "egyes" törvények. Tehát mindegyiktől eltekinthet — így attól is, amely a súlyos betegeknek megadja a kórházi ápolás jogát. Ez a járvány elleni védekezés kulcsemberének mondott Merkely Béla szerint egy hadgyakorlat, és úgy is vezényelték le.

A szóhasználat nem véletlen. Merkely főnöke szerint (amint ezt már idéztem és valszeg még fogom is) "nagyon nagy katonai akció kellős közepén vagyunk". És hát a katonai akcióban nem azok az áldozatok, akik útjukra indítják a gépeket, hanem azok, akiket kibombáznak a kórházakból. Mivel ez még gyakorlat, nem bombázzák, "csak" kitolon- colják őket. Nem most azonnal halnak meg, hanem csak hónapok–évek múlva, ahogy állapotuk leromlik.

Ezzel járulékos hatásként megemelik a következő egy-két év halálozási arányszámait, tehát azokhoz képest a vírusos időszak nem is látszik majd annyira kiugrónak.

A statisztika javításának ára tehát pár száz – pár ezer emberi év. Azok az évek, amelyekkel az így kiebru(g)daltak élete megrövidül. Ez sem személyes ellenszenv nélküli döntés: 1993-ban a kampány elején, amikor a Fidesz népszerűsége 30 % fölött tetőzött, Orbán egy őszinte pillanatában ezt a jelmondatot találta ki: "Nem hagyhatjuk, hogy a múlt felfalja a jövőt!" (Elég érdekesen hangzott ez a Liberális Internacionálé akkori alelnökétől; többen meg is ütköztek rajta.) Aztán 10 %-kal végzett, és ráébredt, hogy az aktív választók többsége nyugdíjas. Úgyhogy most a 13. havi nyugdíj visszaállítását ígéri. Persze csak fokozatosan — abban az ütemben, ahogy a kórházakból hazapateroltak meghalnak.

Komoly felháborodást e sorozat előző részével sikerült kiváltanom, amelyben bemutattam, hogy vannak olyan országok, amelyekben ezt a védekezős dolgot jól csinálják. A felháborodók kikérték maguknak, hogy Magyarországot más országokhoz merészelem hasonlítani, elvégre Magyarországtól minden ország különbözik (Izland is, Hong Kong is, Ausztria is, Csehország is stb.). Magyarország egyedi.

Be kell valljam, a felháborodóknak részben igazuk volt: Magyarország valóban egyedi. Csak éppen nem az ő szempontjaikból (lakosságszáma, népsűrűség stb. stb.). Eljárásaink egyediek.

Magyarország a világ egyetlen olyan országa, amelyben a járvány nem közegészségügyi, hanem katonai ügy. Amelyben operatív törzset állítanak fel egy tucat akciócsoporttal, ka- tonai parancsnokokat neveznek ki a kórházak élére és hadgyakorlatot tartanak azokban. Ha máshol így tennének, ott sem jutna védőfelszerelés az orvosoknak (nem férne be a katonai parancsnokoktól).

Nem tudom, hallottátok-e, de Magyarországon május 3-án fog tetőzni a járvány. Délután 3 óra tíz perckor. És ez parancs. (Úgyhogy utána napról napra kevesebb tesztet csinálunk.)

*

— Hallotta? Januártól a nyugdíjasok már a pirosban is átmehetnek a zebrán!
— Eeegen. Aztán jövőre már kötelező lesz...

Fügedi Ubul

996. Hozzáigazították

Fizetésemelést kaptak a parlamenti képviselők. Már nincs olyan képviselő,
aki egymillió forintnál kevesebbet keresne. (Index)

Kedvenc Gulyás-idézetem szerint "A kormány magán kezdte a koronavírus-járvány miatt szükséges takarékosságot". Magán, tehát nem például a képviselőkön. Ők egyre jobban keresnek — és miért? Mert okosak és ügyesek voltak.

parlament2020-1.jpg

Mármint akkor, amikor arról dönthettek, mennyi is legyen az ő jövedelmük. Mindig ez az a pillanat, amikor ők okosak és ügyesek. Pontosan mutatva, hogy egyáltalán nem buták, horribile dictu: pancserok ők, hanem épp ellenkezőleg. Olyan, felelős döntéshozók, akik pontosan (fel)ismerik érdekeiket és azok érvényesítésének módját.

Figyeljük ezt a zseniális mechanizmust: 2018 augusztusában először vaskosan meg- emelték, majd az országos bruttó átlagbér éves változásához rögzítették pénzüket. Még véletlenül sem a társadalomstatisztikailag értelmezhető mediánjövedelemhez, hanem az átlagbérhez — mert az sokkal több. Normál ügymenetben ez fel sem tűnik. A mostani emelés után is megállapíthatjuk, hogy pofátlanul sokat keresnek — pláne, hogy ez a fizetés összes jövedelmüknek még csak nem is a többsége.

No de a rendelkezés igazi zsenialitása most, a vészterhes időkben válik nyilvánvalóvá. Most, amikor a vállalatok egymás után bocsátják el alkalmazottaikat — értelemszerűen a legkisebb jövedelmű, mert legkevesebb hozzáadott értéket termelő beosztottakat legelőbb és a legnagyobb arányban. A kormány eközben viszonylag jogvédett státuszuk megszüntetésével az eddigi közalkalmazottakra készül lesújtani — ők ugyancsak gyalá- zatosan keveset keresnek. Egyre többen egyre tömegesebb munkanélküliséget várnak.

Mi lesz ennek a hatása? Ahogy százezrek kerülnek az utcára és vesztik el kevéske fizetésüket, a megmaradt kevesek jövedelméből számított bruttó átlagbér ugrásszerűen megnő, tehát a képviselőké valósággal az egekbe szárnyal.

Lesz még itt a kormánypropaganda büszke arra, hogy nálunk még a válság alatt is nőtt a bruttó átlagbér! Hát akkor hogyne érdemelnék meg szegény képviselők...

Fügedi Ubul

***

Akad 199 ember, akinek járvány idején sem kell aggódnia a fizetése miatt – a parlamenti képviselők a pénzüket akkor is megkapják, ha nem csinálnak semmit, mert nem hívják össze az Országgyűlést a járvány miatt. Ha a parlamenti képviselők egy része megbeteg- szik, esetleg vírushordozóvá válik, akkor nemcsak az válik kétségessé, hogy össze tud-e ülni a közeljövőben a T. Ház, de akár a kórokozó terjesztőivé is válhatnak a politikusok. Igaz, a parlament azóta is ülésezik, nyilván azért, hogy megszavazzák azokat a javasla- tokat, amiket a kormány oly' fontosnak tart – például a Ligetben tervezett építkezések engedélyezését, vagy a Schmidt Máriának "járó" ingatlanok átadását. (via M. Narancs)

És akkor emlékeztetőül most ismét Parragh László: „annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és megy most is, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni. (…) egy adott mozgástér van, amin belül a kormány egy politikai értékrend alapján dönti el, hogy kiket támogat”.

995. Látványpékség

Azt mondja a mi derék tiszti főorvosunk, hogy a kórházi osztályok kiürítése "nem egy hirtelen intézkedés", és ez alatt valszeg arra gondol, hogy ő már régebb óta gondolkodik rajta, tehát neki nem hirtelen. Azoknak, akiknek a döntést végre kell hajtaniuk, persze lehet hirtelen, de ez nem probléma. Megfontolni ugyebár a döntést kell, s ő megfontolta. A kórházaknak ezt csak végre kell hajtaniuk, és azon nincs mit gondolkodni: azt csinálni kell, és az egyszerű "orvosszakmai kérdés".

mullercecilia3.jpg

Mármint az, hogy ne a koronavírus fertőzésnél betegebb, súlyosabb állapotú embereket küldjenek haza. A Mi Cecíliánk határozottan leszögezte, hogy "Senki sem kerülhet úgy haza, hogy később bármilyen egészségkárosodásnak nézzen elébe" — mármint a hazaküldés miatt, mert különben elég nagy hülyeség lenne ez a mondat.

Némileg árnyalja a képet, hogy amikor Cserháti Péter, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) főigazgatója éppen ezen az alapon nem volt hajlandó hazaküldeni súlyos állapotú betegeit, hogy egy "majdan, esetleg, ha súlyosbodik a helyzet" szavakkal meg- határozott forgatókönyvhöz hetekkel előre kiürítse az előírt számú ágyakat, akkor Kásler miniszter úr — aki emberileg és szakmailag is méltó törzstársa Cecíliának — azon nyomban kirúgta az igazgatót, és az alkalmazottak, valamint a betegek és hozzátartozóik tiltakozására fittyet hányva már ki is nevezte utódát. (Mondjuk, látatlanban megvan a véleményem arról a fickóról, aki ilyen megbízást elfogad, de most nem erről van szó.)

Azokról a helyekről, amelyeken végrehajtják az ágyak 60 %-ának(!) úgymond felszabadítását előíró határozatot, folyamatos ápolásra szoruló betegeket küldenek haza.

Mert hát ahogy anno az Ált. 19, közismertebb nevén, a Magyar Néphadsereg szolgálati szabályzata ezt megfogalmazta: "A parancs megfellebbezhetetlen, végrehajtása kötelező". Itt szögezném le, hogy ugyanez az Ált. 19. utána azt is leszögezte, hogy a népellenes parancsot nem kell végrehajtani.

Jól látható, hogy ez a passzus már nem érvényes.

Fügedi Ubul

P.s.: Cserháti Pétert munkatársai hétfőn búcsúztatták (…) Aztán előkerül egy gitár, és együtt éneklik: „azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa, azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra, azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk…” A dal utolsó taktusaira nagy fekete állami autó parkol a tömeg mögé, valaki szerint megjött a kórházparancsnok. Magyarország, 2020 áprilisa.

***

Elmebetegek. A jelenlegi pillanatban a világon 125.861-en haltak meg koronavírusban (mire ezt leírom, már biztosan emelkedni fog a szám), köztük akadt hathetes csecsemő, akadtak tizenévesek és akadtak magatehetetlen idős emberek. És akkor jön Ferencz Orsolya, az űrkutatásért felelős miniszteri biztos, és az alábbiakat mondja: a koronavírus „az Úristennek ez egy olyan kegyelmi üzenete, amit most muszáj megértenünk. El kell jöjjön végre a hit feltámadásának az ideje.” Próbálom visszafogni magam. Nem az a baj, hogy ócskaságokat delirál, nem is az, hogy ezzel megfelelni kíván, hanem az, hogy ezzel maximálisan megfelel. (via Gábor György)

994. Mire megy el a vagyonunk?

A MOL és a Richter hatalmas részvénycsomagjával tömik ki a Mathias Corvinus Collegiumot, Orbán volt tanácsadójának alapítványát. (444.hu)

Ezekben a vírusos időkben, amikor "a kormány magán kezdi a takarékosságot", nem mindegy, hogy a megspórolt — vagy mivel ilyesmiről nem hallottunk, helyesebb úgy mondani, hogy elkobzott — pénzeket mire költi.

tombor_mcc.jpg

Az alapító Tombor András szavaival eljött az idő, hogy ez a vagyonkezelő magánalapítvány "olyan kiemelt nemzeti intézménnyé váljon... mint a Tudományos Akadémia, a Nemzeti Múzeum vagy a Nemzeti Színház". Az ehhez rendelt vagyon pedig egyik pillanatról a másikra "elveszíti közpénz jellegét".

Nagy botokat vegyetek, ha ütni akarjátok a nyomát.

Tudjuk, hogy az Akadémiától elvett kutatóintézetek között vannak olyanok, amelyeket meg fognak csonkítani, illetve szüntetni. Jobb esetben Itt épül az alternatív tudomány. Rosszabb esetben Habony Árpád kedvenc hitelezője egyszerűen csak jól jár.

Fügedi Ubul

P.s.: Húsvét vasárnapja van. Boldog húsvéti ünnepeket Mathias Corvinus Collegium!

***

"Komatálat hoztam, fel is koszorúztam — Fehérvasárnapi szokás volt faluhelyen a húsvét zárására, hogy a barátoknak komatálat küldtek. Ez kaláccsal, tojással, borral megpakolva a sírig tartó barátság megkötését jelképezte. Hát istenem, ez most egy kicsit nagyobb komatál lett...

993. Nem osztogatnak, fosztogatnak

Folytatva az előző posztot. Kedd reggel Palkovics László innovációs miniszter beszélt a kormány gazdaságvédelmi programjának részleteiről. Majd ugyanaznap este, alig fél nappal később megpróbálta helyretenni bejelentését az Inforádióban és csak kinyögte a lényeget: nem a bér 70 %-át, nem automatikusan és messze nem mindenkinek. Az átkos rendszer talán legismertebb vicce. Biztos, hogy mindenki ismeri — de hát ez illik ide.

palkovics2020-2.jpg

— Hallotta, hogy Leningrádban Mercedeseket osztogatnak?
— A hír igaz. De nem Leningrádban, hanem Moszkvában, nem Mercedeseket, hanem Moszkvicsokat és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.

Megszereztük a kormány tervét a rövidített munkaidő támogatási módjára – 444.hu

Biztosnak már csak az látszik, hogy amit el akarnak venni, azt el is veszik. Aztán hogy ki kap és mit, azt majd meglátjuk.

P.s.: Kis segítség a fenti, utolsó két sorhoz Orbán Viktor gazdasági főtanácsadójától, Parragh László iparkamarai elnöktől: „Jelenleg egy adott mozgástér van, ezen belül mozog a magyar kormány is, egy politikai értékrend alapján dönti el, hogy kiket támogat.”

Csak hogy mindenki értse, mire számíthatunk.

***

És ha már Parragh: „Most erre mit mondjak? Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és most is megy tönkre, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni.” Ez a két mondat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szájából mászott elő, aki Orbán gazdasági és oktatási főtanácsadója, és szíve szerint az egész országot összeszerelő-üzemként látná. Sok kis iparos betanított munkásban látja a jövőt, valamint neki sem tetszenek a bölcsészek. „Most erre mit mondjak”… Imádkozzál, b@szd meg, az nyilván megy.
(Rezeda: Parraghfű / huppa.hu)