Másfél köbméter kaktuszt ástak ki a Mátrában. (Telex) 

A ’70-es évek végén szép kaktuszgyűjteményem volt, és máig rokonszenvezem a pozs- gásokkal. Jó nap az olyan, amelyen két független lap is foglalkozik hazai elterjedésükkel és kivált annak jövőjével. Biró Pétertől (24.hu) megtudjuk, hogy az influenszerek és a rajongásunk miatt kihalás fenyegeti a veszélyeztetett kaktuszokat. Ugyanis egyre többen akarnak ilyesmit a ház köré, és az újgazdagoknak a kertészetekben tömegesen kapható fajok nem felelnek meg. Jön az eredeti termőhelyek lerablása és a csempészet.

Thüringer Barbara viszont arról értesít, hogy a természetvédelmi aktivizmusáról többszörösen elhíresült Bükki Nemzeti Park szakemberei kiirtották azt a mintegy 1,5 köbméternyi kaktuszt, amiket valaki a Hasznoson a Cserteri-várhoz ültetett. Külön tetszik a Park szóhasználatában az „idegenhonos” kifejezés. A kaktuszok ugyanis mind egy szálig Észak-Amerikában alakultak ki az Afrikában fejlődő euforbiák vikariánsaiként.

Ugyanettől a nemzeti parktól az ugyancsak „idegenhonos” paradicsomról és kukoricáról nem találtam semmit. Úgy látszik, azokat nem irtják.

A két írást egybevetve annyi világlik ki, hogy a magyar környezetvédelemnek semmiféle koncepciója nincs, hogyan is fogadja a hazánkba betelepülő fajokat — az aranyvesszőtől az aranysakálig. Végképp nem világos, egyáltalán van-e e szakma szervezeteiben olyan egység, amely a betelepülő fajok minősítésével, tehát várható hasznuk, illetve kártételük előrejelzésével foglalkozna, tényleges beilleszkedésüket megfigyelné stb.

Mindehelyett van a környezeti aktivizmus. „Pillanatnyilag jó ötletnek látszott”.

Néhány kiegészítő infó, csak mert szeretem őket.:

1. A kaktuszok nem tudják abbahagyni a víz felvételét, ezért kötött talajon csapadékosabb időkben szétrohadnak. Magyarországon özönnövénnyé válásukra nincs esély. Homokbuckákon kiválóan telepíthetők.
2. A kaktuszok nem tudják abbahagyni a víz felvételét, ezért sejtoldataik többnyire rendkívül hígak. Van néhány többé-kevésbé télálló faj (amint a korrekt szakértő is mondja, elsősorban a medvetalp-, másodsorban a kötélkaktuszok közt), de a többi egy sima magyar télen simán megpusztul. Magyarországon özönnövénnyé válásukra nincs esély.
3. A hazai pozsgás növényzet, amelynek a kaktuszok konkur(r)ensei lehetnének, egytől egyig mészkedvelő fajokból áll. A kaktuszok viszont jellemzően mészkerülőek — megintcsak annyi korláttal, hogy van pár mésztűrő faj. Magyarországon özönnövénnyé válásukra nincs esély.

No, és akkor most menjünk kaktuszt irtani! Ne felejtsünk el sajtóbüszkélkedni!

Fügedi Ubul

P.s.: A bejelentési kényszer a hagyományos magyar életvitel egyik fő örömforrása.

Nyomoznak a Csemeztanyán a marhák tetemeire hányt földből felbugyogó
sötét folyadékot bemutató videók miatt. (444.hu) 

A Hegyeshalom melletti Csemeztanyán elástak 3000 száj- és körömfájással fertőzött marhatetemet, és ezekből (közül) hamarosan barna folyadék kezdett felbugyogni. Ezt többen is dokumentálták, és ezzel mélyen felháborították a mezőgazdasági minisztert. Nyomban határozott (értsd: önmagán kívül mindenkit elítélő) hangvételű sajtótájékoz- tatót hívott össze, lévén a teljes mezőgazdaságban ez az egyetlen olyan dolog, amelyhez affinitása látszik.

Mokány magyar ember szép bajusszal. Jól mutat a kamera mögött, felolvassa a szöveget, és még csak el sem csámborog közben, mint anno az amerikai elnök — jó választás.

Mindenek előtt az dúlta fel, hogy a dokumentátorok felvételeiket „különböző érdekekből” készítették. Ő a minisztériumában bármilyen tevékenységet csak egy ember érdekében engedélyez, illetve fog engedélyezni, és ez az ember ő maga. Minden egyéb aktivitás ti- los, mert „súlyos károkat okoznak” (okozhatnak). Mármint neki. Az, hogy a felvételek valós folyamatokat mutatnak-e be megfelelő minőségben, még téma se lehetett.

Leszögezte, hogy az illetéktelen behatolások járványügyi veszélyt hordoznak a telepekre — ez ugyebár közönséges baromság: semmilyen behatolás nem hordoz semmit se zacs- kóban, se telepre. A miniszter nem tudja, mit beszél. A járványügyi veszélyt a fölbugyogó és általa kitörésnek nevezett folyadék okozza — hát erről ugye nem beszélünk.

Ismertette a hantolás protokollját, amelynek részeként „az oszlási folyamatnak megfelelő- en kerül a tetemekre folyamatosan a földréteg”. Ezt persze nem vetette össze a felvételek- kel, amelyek alapján valószínűsíthető, hogy a protokoll silány volt, végrehajtása pedig silány és ellenőrizetlen.

A tájékoztatón az igazság pillanata akkor érkezett el, amikor a miniszter kifejtette, miért is veszélyesek ezek a felvételek. Azért, mert olyan hatást gyakorolhatnak az emberekre, „amire nincsenek felkészülve”.

Nagyon pontos! „Az embereket” a nap 24 órájában arra készítik fel, hogy Magyarország kormánya a helyén van, és teszi a dolgát. Amikor pedig (napi egy–két tucat alkalommal) kiderül, hogy ehelyett vmi penetráns f*stalicska van, az sokkoló.

Fügedi Ubul

Török ellenzéki fiókokat függesztett fel az X. Az Erdogan elleni tüntetéseket
szervező aktivisták oldalait tüntette el Elon Musk platformja. (444.hu) 

Elon Musk a társadalom fasizálódásának, fasizálásának oldalán áll. Mindenütt az autori- ter hatalmakat és közösségeket támogatja. Elemi érdeke lesz a társadalom valamennyi demokrata elkötelezettségű állampolgárának, közösségének, hogy ezt az embert meg- akadályozza abban, hogy vagyonát, érdekeltségeit fegyverként használja a demokráciák és a szabad világ ellen.

Bojkottálni kell az összes terméket, ami közvetve vagy közvetlenül a nevéhez fűződik, mindent, ahonnan csak bevétele származhat, az összes, az ő nevével fémjelzett inter- netes platformot.

P.s.: Erről majd angol nyelvű cikket, akár videóposztot is tervezek készíteni.

Marosán Bence

Fontos statisztikát közölt a MOHU: ennyit kaszáltak eddig
a visszaváltáson a magyarok. (168.óra) 

Kezdem nagyon unni ezt a „ennyit kaszáltak a magyarok” jellegű szövegeket! Most épp a 168 órán lelkendezett a MOHU a témában. Nem, baszki, nem! Ne hülyítsük már egymást, nem kaszáltak/kaszáltunk, csak visszakapták/visszakaptuk — legalább is egy kis részét — annak, amit muszáj volt kifizetni a betétdíjra. Aki itt kaszált az az állam (költségvetés), a monopolhelyzetbe pakolt MOL és csinosnak mondott leányvállalata, a MOHU.

Ugye mindenki emlékszik, hogy 2024 januárjában indult a MOHU kötelező visszaváltó- rendszere, méghozzá környezetvédelmi és fenntarthatósági célokra hivatkozva. Azóta dobozok és palackokként min. 50 forintos betétdíjat kell fizetnünk, amit akkor kapunk csak vissza, ha az üres dobozt, ill. palackot bedobjuk a MOHU egyik automatájába. Ha az épp működik. Mert — és ezt már sokan, sok helyen leírták — a visszaváltás nem érdeke a MOHU-nak, ők előre megkapják az 50 forintokat, ezt csak visszaosztja nekünk, ha vissza- visszük a dobozokat/palackokat. Amit nem váltunk be, az ott a MOHU-nál marad —tiszta, munkát nem igénylő haszonként.

No, ennyit a magyarok nagy kaszálásáról.

*

Környezetvédelmi célokra hivatkozva valójában egy újabb ágazat piaci újraosztása zajlik a hulladékgazdálkodásban. Jelentősen nőtt az iparágban a felszámolások és végelszámolá- sok száma, amióta elindult a koncessziós rendszer 2023 közepén. Míg 2019 - 2022 között éves átlagban 20 hulladékipari céget számoltak fel, 2023-ban 55, 2024-ben 42 vállalat jutott erre a sorsra. Azaz két és félszeresére nőtt a felszámolás alá kerülő vállalkozások száma az ágazatban – írja a G7.hu.

Amikor összeköltöztünk Verával, voltak gondjaink a számlák, értesítések stb. érkezésével és átvételével. Ennek egyik következményeként randa nyerészkedős módon háromszor is kikapcsolták nálunk az áramot — harmadjára már rutinos ügyfélként fizettem az irodában a sápot. Idén januárban a jóanyámtól örökölt lakással jártam így — úgyhogy kitapasztalhattam, mennyit fejlődött a „szolgáltató”.

Képtelen voltam bejelenteni a címet a büszkén hirdetett elektronikus rendszerbe, ezért beballagtam az illetékes ügyfélszolgálathoz. Az udvarias, ám határozott ügyintézőtől megtudtam, hogy tényleg hiába próbálok ilyen címet bejelenteni, mert ilyen lakás abban a házban nincs. Arra a keresztkérdésre, hogy akkor viszont vajon mit kapcsoltak ott ki, hajlandó volt ún. felhasználóazonosítóval és egyéb érdekes dokumentumokból kideríte- ni, hogy az ő nyilvántartásukban nem földszint, hanem I. em. 1. szerepel. Érdeklődtem, hogyan kezdődhet a számozás pont abban a házban a fsz. 2-vel és hogyan ékelődhet az 1. lakás az emeleten a nagyobb számok közé. Frappánsan azt válaszolta, hogy a rendszer nem javítható (innentől a „rendszer” idézőjelben írandó). Egyébként van nekem fonto- sabb dolgom is, ugyanis velem ők, az MVM szerződnek, az áramot az viszont az E.On kapcsolja vissza.

Ő persze átküldi az új szerződést az E.Onnak, ők azonban kb. egy hónap múlva kapcsolják vissza.

— Tessék???
— Van 15 napjuk, hogy „feldolgozzák” a beérkező értesítést, majd további 8 (munka)nap arra, hogy „elbírálják” azt. Ezután újabb 8 napon belül vissza is kapcsolják, ahogy éppen befér a munkarendjükbe.
— Nem lehetne ezt gyorsabban?
— De, ha személyesen jelenti be.
— Akkor már megyek is.
— Ne tegye, az E.On-hoz nem lehet közvetlenül bejutni. Telefonon kell jegyet foglalni az ügyfélszolgálatuktól.

És valóban. Időpontot a már említett felhasználóazonosítóval tudtam foglalni. A foglalt időpont először is azért jó, mert amikor az ember megérkezik és elmondja, hogy mit akar, akkor az e célra rendszeresített, roppant udvarias hölgyek az egyszerű látogató számára követhetetlen menürendszerben bepötyögik adatait az ún. automatába (a magyar automata az a gép, amihez több ember kell, mintha nem lenne), és akkor kap a megszokott felhasználóazonosító helyett egy alkalmi kódot, ami addig kell neki, amíg el nem jut az őt váró ügyintézőhöz — onnantól ismét a felhasználóazonosító játszik.

Másodszor pedig azért jó a foglalt időpont, mert így csak háromnegyed órát kell várnia a pontosan érkezett ügyfélnek. (Igoriban megtanultuk, hogy a pontosság csak a vasútnál az első.)

Ezek után bonyolult és szokatlan kérésemet (szeretném visszakapcsoltatni a villanyórát; itt van hozzá az érvényes szerződés) mindössze háromnegyed újabb óra alatt sikerült adminisztrálni (adjam meg a telefonomat; majd értesítenek, ha jönnek). Eközben meg- tudtam, hogy a rendszer igenis javítható — ha tulajdonosként beviszem hozzájuk a tulajdoni lap hiteles másolatát és kérvényezem a javítást, akkor nagy kegyesen hajlan- dóak kijavítani a hibájukat. Némi szeplője ennek a módszernek, hogy tavaly kérhettem volna a kormányablakon egy db ilyen másolatot ingyen, a kormányablakot azonban az új orosz rendszer kedvéért leépítették.

Az új kormányablakhoz viszont okostelefon kéne, az meg nekem nincs. Anyátok!

Fügedi Ubul