Tegnap véget ért az előző keserves év, és itt van, megjött a 2024-es esztendő. Bár ez sem kecsegtet sok jóval, mi azért reménykedjünk, hogy jobb lesz, mint az előző: nyugodtabb, biztonságosabb és igazságosabb. Reménykedjünk. Boldogabb új évet mindenkinek!

Megint eltelt egy év — az adventi koszorú negyedik gyertyáját is meggyújtottuk — és ma van Szenteste is. Majd jönnek az ünnepek, és megérkezik az újév. Remélhetőleg jobb lesz, mint az idei, de ezt most hagyjuk. Kívánjunk inkább meghitt, békés, szép ünnepet és boldog új évet egymásnak: boldog Karácsonyt és sikeres, Boldog Új Évet mindenkinek!

Ajtai Natália rajza (Az Igazgyöngy Alapítvány
által támogatott egyik mélyszegénységben elő gyerek alkotása 2019-ből.)

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

(Juhász Gyula: Karácsony felé)

P.s.: És most megint, immáron sokadszor ismét kérdezem: ez lenne az a jobban teljesítő ország, ahol mindenkinek jó élni, ahol senki nem éhezik s fázik, ahol senkit nem hagynak az út szélén?

Az Igazgyöngy Alapítvány 1999 óta dolgozik a gyermekszegénység felszámolásáért a berettyóújfalui régióban. Támogasd adód 1%-val az Igazgyöngy Alapítványt, hogy tovább folytathassák a munkát Kelet-Magyarország egy leszakadó térségében. Adószámuk: 18557882-1-09

Mindmáig sokan tartják magukat ahhoz a régi hagyományhoz, hogy advent minden vasárnapján meggyújtanak egy gyertyát. Tegnapelőtt a harmadikat. További szép estét és békés adventet mindenkinek!

Kassák Lajos: Advent van

Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.

Most visszarepülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra…
látom, amint jancsi-kályha mellett
anyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba -
˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝
Átmelegedett a testem, valóban
s én azt hittem a tea tette azt.

Ma már tudom, tőle volt meleg.
Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a ˝jó˝
a testem és a lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést,
mi ma is rám tör, ha a múltba
révedek.
Hiánya - így advent idejében -
fájón kéri vissza az elmúlt éveket.

Emlékszem a finom illatokra,
ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes,
és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól,
mikor a szobába engedett,
csilingelt egy üvegpohár szélén:
˝Itt az Angyalka! Megjelent!˝

Futottunk mind a fenyő köré,
ámultunk, örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést fiaimnak
minden karácsonykor átadom.
Már negyedszer töltjük el nélküle
a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe,
ahogy átöleli hét kisgyermekét.

Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,
ha gyertyafényben rá emlékezünk
s tudom - onnan fentről ő is nézi:
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből
áradó tűz gyújtson fényeket!

Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
áhítat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk
naponta adjuk át mindenkinek.