“A történelmet a győztesek írják” – gyakran lehet hallani Magyarországon politikai kontextusban ezt a mondatot manapság. Cinikus utalásként arra, hogy nem lehet eldönteni most, hogy Orbán Viktor és rendszere a történelem jó vagy rossz irányát, oldalát képviseli, vagy hogy Kína (Hszi Csin-Ping) vagy Oroszország (Putyin) inkább pozitív vagy inkább negatív társadalmi, történelmi tendenciákat testesít meg.

Ezzel szemben én, a felvilágosodás elkötelezettjeként, úgy gondolom, hogy igenis meg lehet mondani, hogy valaki vagy egy adott társadalmi rendszer pozitív vagy negatív történelmi erőkhöz, tendenciákhoz kapcsolódik, csatlakozik. Röviden: ha egy személy, közösség, szervezet, intézmény, kormányzat akár lokálisan, akár globálisan mindenek- előtt a koordinált individuális szabadság* kiterjesztésére törekszik, akkor az a személy, közösség, szervezet, intézmény, kormányzat, a történelem jó oldalán áll. Ha nem, akkor nem.

*Koordinált individuális szabadság: nem annyira bonyolult, mint hangzik. Mindenekelőtt a mások, a többi ember szabadságára vonatkoztatott individuális szabadságról van szó, amely mindenkor komplex társadalmi és természeti folyamatok rendszerébe illeszkedik. Vagyis: pl. az állam megszüntetése egyfajta vulgáranarchista módon emberek széles tömegeinek szabadságát korlátozná iszonyatosan durván, akik képtelenek volnának megvédeni magukat erőszakosabb embertársaiktól. A libertáriusok vágyálma, a teljesen szabadjára engedett szabadpiac szintén emberek millióinak [milliárdjainak] a szabadságát veszélyezteti, aki megfelelően megszervezett intézményes segítség nélkül – melynek megszervezésére az államon kívüli társadalomban soha nincsen intézményes garancia – nem lennének képesek felemelkedni, egyről a kettőre jutni. A természeti erőforrásokkal pazarlóan bánó, azokat privatizáló, vagy éppen a természeti környezettel hanyagul, esetleg egyenesen destruktívan bánó kormányzat drasztikusan szűkíti a későbbi nemzedékek szabadságfokát, akik vélhetően szintén egy valamennyire élhető világban, természeti környezetben szeretnének élni.

Na, mármost. Egy olyan kormányzat, amely, ha nem is a közvetlen, nyílt, és brutális elnyomás eszközeivel tartja fenn hatalmát (amelyre legutóbb az országában az országos népfelkelést katonai terrorral, putyini segítséggel leverő Aljakszandr Lukasenka jelent szép példát), hanem nemzeti mítoszokkal vásárolja meg a választók többségének támo- gatását, ellenségképeket generál**, kipécéz magának bizonyos kisebbségi csoportokat, és azokat piszkálja a piszkálás különböző szintjein, hogy a képzelt ellenség legyőzését látványosan a gyakorlatban is demonstrálja, nem az oktatásba, a kultúrába, a tudomá- nyokba, a természetvédelembe invesztál, nem az individuális szabadságot támogató intézményeket támogat, teremt és működtet – nos, az a kormányzat, az az államalakulat a történelem rossz oldalán áll.

**Generált ellenségképek – annyira unom már, hogy 2010 óta mindig van egy éppen aktuális ellenség, akit utálni, sőt gyűlölni illik. Annyira, de annyira unom. 2010-ben mindent, ami csak a szociálliberális kormányzatokkal összekapcsolódott, de főként Gyurcsányt. 2014-ben: közműcégek, Gyurcsány, Soros. 2018-ban: menekültek, menekülteket segítő civil szervezetek, jobboldaltól független civil szervezetek, Gyurcsány, Soros. 2022-ben: melegek, civil szervezetek, Gyurcsány, Soros. És vannak akik fullra beleállnak a kormányzati propagandába. Hozzák tokkal-vonóval. Szem nem marad szárazon. Önértelmezésük szerint higgadt, objektív, tényekre összpontosító tájékoztatást nyújtanak – de ennek örve alatt ömlik az Origo, a hirado.hu, a 888.hu, a Pesti Srácok, Mandiner, és minden hasonló. És megmutatják, mi is valójában a probléma az „elfogulatlan tekintet számára” azokkal, akiket most éppen gyűlölni illik. És ha a kormányzati propaganda szerint 2026-ban a marslakókat kell utálni, ezek az én drága barátaim meg fogják mutatni, hogy az objektív „elfogulatlan tekintet számára” mi a baj a marslakókkal. Már előre nagyon unom.

Marosán Bence Péter