Persze tudom, hogy messziről könnyű csodaszépnek látni más kertjét, biztos volt ott is dudva meg muhar, és csak bizonyos távolságból látszik ennyivel zöldebbnek. De akkor is. Kívülről nézve az látszik, hogy mennyire másképp, más hangulatban zajlik az összefogott ellenzéki pártok és a közösen indított civil polgármester-jelölt kampánya a szomszédos Józsefvárosban.

Szeretem Józsefvárost. Biciklire és buszra szállva olyan arcát látom a kerületünknek, ami nem látszik a hivatali autók ablakai mögül: közös örömeinket-bánatainkat, az előttünk álló teendőket. (Pikó András Fotó: C8 Civilek Józsefvárosért)

A civilekkel együtt kiválasztott jelölt, Pikó András – akinek kiválasztásában nem a pártok, pártvezérek étvágya dominált elsősorban – nap, mint nap járja a kerületet, beszélget az utcán, ismeri a kerület problémáit (mondjuk könnyű neki, ezer éve ott lakik, ott él), s folyamatosan tájékoztatja jelölti fb-oldalán a lakosságot – ahol gyakorlatilag minden nap megszólal valamilyen, a helyieket is érdeklő és érintő témában. Mert ismeri ezeket.

Fura, nem?

***

A jelöltnek „olyannak kellene lennie, aki integrálja az ellenzéki választókat, minél kisebb kompromisszum árán. Ha nem ilyen a jelölt, akkor nem sikerült jól az összefogás. Például, ha csak (na jó, elsősorban) a párt-osztozkodás számított, mint szempont, nem a helyi győzelmi esélyek. Szomorú, de ez van.” (via Facebook)