Június 6-án délután szocialista kezdeményezésre politikai vitanapot tartott az országgyűlés „Az igazságos és méltányos nyugdíjrendszer kialakításához szükséges intézkedésekről”. A szocialista frakció vendégeiként közel százan voltunk ott. Arra gondoltunk, hogy meghall- gatjuk a vitát, amit négyórás időkeretre hirdettek.

Elég bonyolult és időigényes beléptetés után értünk az ülésterem karzatára. Akkor kezdett Rétvári Bence államtitkár a kormány előterjesztéséhez. Beszélt a nyugdíjról, az egészség- ügyi ellátásról, a szociális ellátásról. Nagyon figyeltünk, így két részre oszthattuk a mondandóját: „értékelte” nyugdíjas ügyben az „elmúlt nyolc évet” és a mostani hét évet. Ami közös volt az elhangzottakban: egyetlen igaz mondat nem jött ki a száján.

Még beígérte azt a nyugdíjemelést, ami az éves nyugdíjemelésből kimaradt, tovább azt a nyugdíjprémiumot, ami törvény szerint bizonyos feltétel esetén jár. Arról nem beszélt, hogy a 2017-es éves nyugdíjemelést a kormány az érvényes törvények ellenében kisebb százalékban állapította meg. Arról sem beszélt, hogy a nyugdíjprémiumról a Bajnai kormány idején volt döntés.

Majdnem a végére ért a hazugság áradat, amikor közölték, hogy lejárt a 20 perces látogatási idő, távozzunk. Marad nekünk a Botka kormányprogramja: többek között a 13. havi nyugdíj visszaadása, a minimális nyugdíj legalább 50 ezer forintra emelése, a törvénytelenül elvett jogok visszaadása.

Kifele jövet mondta az egyik Rétvári-látogató: jövő ilyenkor Rétvárit egy kukás autón dolgozóként szeretné látni. Szerintem ez a fontos és nehéz közszolgáltatást végző dolgozók sértő lebecsülése lenne.

P.s.: Úgy tekintették az egészet, hogy "meglátogattuk a karzatot". Arra meg 20 perc is elég.

Gergely József

***

Kiegészítve a beszámolót: a kifejezetten nyugdíjas-barát fogadtatás részeként mintegy fél órát várakoztunk a tűző napon a lecsupaszított Kossuth téren (mint emlékezetes, a fákat már rég kivágták), majd gyalog felmentünk a karzatra, ami kb. 4 emeletnek felel meg. A 20 perc, "Rétvári" arra volt elég, hogy kifújjuk magunkat, közben persze a hallottaktól az egekbe szökött a vérnyomásunk. (Demeter Tamás)