Jósika utca 2.

2017. április 15. - amier

A környéken megszokottnál jóval díszesebb négyemeletes szecessziós épület a Csengery utca (Csengery u. 21.) sarkán 1902 és 1903 között Bruchsteiner Rezső címtáblagyáros megrendelésére épült, terveit Sterk Izidor készítette. Az ún. Bruchsteiner-ház igen díszes homlokzatot kapott és a megszokott színektől eltérően, világoskékre festettek. Tetejét többszörös, hullámos pártázat zárja le.

josika2-1.jpg

josika2-2.jpg

Az ikerablakokat gazdag virágmotívumok és díszes oszlopok fonják körbe, de a növények között állat- és emberalakok is feltűnnek. Az íves tetődíszek között sárkányos vízköpők ülnek. A bejáratot két, hatalmas sárkány őrzi. A faragott kapun belépve feljáró vezet a lépcsőházba, a középen haladó liftet kovácsoltvas rács öleli körül.

josika2-3.jpg

josika2-4.jpg

Maga az építtető, Bruchsteiner Rezső (1870-1939) is érdekes alakja volt a múlt század eleji Budapestnek. Pénztárosként az 1901-ben megnyílt Fészek Klub első vezetőségének tagja, valamint a századfordulón jól csengő nevű Bruchsteiner nyomdászcsalád egyik örököse volt. Bruchsteinert a Fészek klubban mindenki Brukinak hívta. Bruki arról volt ismert, hogy rengeteg elszólást, és különböző mondatkeresztezéseket jegyeztek fel személyével kapcsolatban. Pl. mesélve, hogy egy eseménynél sokan jelentek meg, így fogalmazott: “Heringet nem lehetett elhajítani.”; vagy: ”Az élet mint a lavina, hol föl, hol le.” De tőle van ez az örök érvényű bölcs mondás is: „Higyjétek el, minden nő egyforma. Egyik ilyen, a másik olyan.”

A bejegyzés trackback címe:

https://mierzsebetvarosunk.blog.hu/api/trackback/id/tr9212427571

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vincze Miklós [grofjardanhazy] · http://24.hu/author/vinczem/ 2019.07.19. 16:47:49

Harsányi Zsolt író egy közepesen rövidet írt az építtetőről annak halála után, az 1939-ben megjelent Jókedvű könyv részeként:

"Vannak az országnak halottai. Vannak Budapestnek. De vannak halottai csak Pestnek. Ilyen volt Bruki, teljes nevén Bruchsteiner Rezső, aki a minap távozott el az élők világából. Vele Pest prizmájának szinképéből tünt el egy árnyalat. Ez a furcsa és egyéni szin nincs többé. A főváros gazdasági életében, amelyhez nem értek, bizonyára jelent valamilyen veszteséget az ő halála, hiszen gyáros volt és tekintélyes közgazdasági egyéniség. De távozását nem ez teszi gyászfátyolos eseménnyé.

Bruki, ahogy klubtársai becézték, tipust jelentett: azt a pesti embert, aki az új század első évtizedeiben a fajok, társadalmi osztályok és nyelvek keveredésében még nem érett egészen késszé. Bruki semmiféle nyelvet nem beszélt. Tudott magyarul, németül és valami más nyelveken is, de teljesen egyet se tudott. Nem volt egyedül. A különös magyar élet más társadalmi osztályokban is termelt hozzá hasonlót. Valóságos legendaköre van annak, hogy az öreg Wenckheim Dénes gróf társalgási nyelve a magyarság milyen bukfenceit vetette. Hasonló mondakör kapcsolódik a más kasztból való Weiss Manfréd emlékéhez. Bruki nem volt sem mágnás, sem iparkirály; a pesti társadalom középtáján képviselte a még nem teljesen kész magyarosodás mulatságos nyelvi eseteit. Feljegyzem ezeket, mint olyan krónikás, aki idegenkedik a napi politikától, de érdeklik a társadalom apró és jellemző megnyilatkozásai.

Száz év múlva Bruki aligha lesz jelentős emléke a magyar gyáripar fejlődésének. De kétségtelen, hogy érdekes példája lesz annak: hogyan kezdte törni a magyar nyelvet egy társadalmi réteg, amelyet a magyarosodását befejező Pest magába igyekezett olvasztani. Bruki ápolt külsejü, igen csinosnak mondható, borotvált szőke úr volt. Imádta a művészeket és ez a tulajdonsága a Fészek egyik oszlopává tette. Gazda volt a Fészekben és igen büszkén vállalt valami felelősséget a klub játékszobájában is. Egy operaházi énekes játék közben kifogásolta, hogy a kártya nem elég tiszta. Vesztett ez a tenorista és idegesen kifogásolta, hogy a lapok szurtosak. Bruki odament, megtapintotta a lapokat és hivatalos tekintéllyel akarta kijelenteni, hogy nem igaz, a kártyalapok nem ragadnak egymáshoz. – Tapad sem! – mondotta szigorúan. Igy kezelte a magyar nyelvet. Valaki, mikor ő kibicelt, hátraszólt hozzá, azt kérdezte, vajjon bemondja-e a négy pikket. Ő egyforma esélyt látott a megnyerésre és elvesztésre. Ezt az igekötők ilyen alkalmazásával fejezte ki: – Meg lehet veszteni, el lehet nyerni. A Tátrában találkozik vele egy barátja. Meglepve ismer rá. – Hát te itt telelsz! Mióta vagy itt? – Óta tegnap. – És meddig maradsz? – Holnap megyek, itt a legkis élvezésem sincs. Azt akarta természetesen közölni, hogy nincs a legcsekélyebb szórakozása sem.

Vincze Miklós [grofjardanhazy] · http://24.hu/author/vinczem/ 2019.07.19. 16:48:29

@Vincze Miklós [grofjardanhazy]:

És tovább:

"Pedig mint nőbarát, nagyon szeretett szórakozni. Tőle való ez az örök érvényű bölcs mondás: – Higyjétek el, minden nő egyforma. Egyik ilyen, a másik olyan. El kellett volna utaznia valami vidéki kirándulásra szép asszonyokkal. Igy mondott le: – Mennék, de az elsőbb az én kényelmem. Nem megyek ezeken a hupás utakon. Általában a legtöbb nevezetes mondása az ikerszavakkal függött össze. Egy ebédre hivott vendégét felszólította, hogy „máskor is jöjjön el hébe”. Egy estélyről azt mesélte, hogy „régen volt ilyen dinom Pesten”. Pletykára azt mondta, hogy „ezt a sok lárit nem kell komolyan venni”. És az úgynevezett nyelvtani trópusokban sem tudott sehogysem eligazodni. A Fészek nagy báljáról így nyilatkozott: – Biztos siker. Itt lesz mindenki, aki négykézláb ember Pesten. Mikor valaki tréfából azzal vádolta, hogy kártya közben szándékosan csinált renonszot, szigorúan tiltakozott: – Nana, a gyanusítást árnyékban sem tűröm! A volt angol király és Simpsonné pesti látogatásakor arról folyt a beszélgetés, hogy túlfigyelmes detektívek kissé terhére vannak az előkelő vendégpárnak. Ő hevesen kikelt. – Nagyon helytelen. Az ilyen vendéggel úgy kellene bánni, mint a tojás hímjével. Egy új vállalat alakulásakor, mikor optimisták vérmesen nyilatkoztak a várható haszonról, ő ezt mondta: – Én azt hiszem, ennek az üzletnek sem tejfeles a feneke. Volt a Fészekben egy pincér, aki nagyon vontatottan, de túlhangosan beszélt. Ő arra akarta inteni a pincért, hogy ne beszéljen olyan nehézkesen, hanem frissebben, másrészről ne beszéljen olyan ordítva, hanem lassabban. Szigorúan így szólt tehát: – Maga beszéljen lassan és gyorsan! A klub közönségét valami lovagias ügy tartotta izgalomban. Két úr összeszólalkozott, a vita hevében túlkemény szavakat használtak. Bruki így rótta meg a két ellenfelet: – Á, barátom, ezek nem ismerik a hordképesség annak, amit mondanak. Boldogult Beöthy Lászlót egy időben üldözte a kártya-balszerencse. Akkor is vesztett, ha a Bruki pártnere volt. Bruki udvariasan sajnálkozott. – Hogy veled nyerjem, Lacikám, csak egyszer szeretnék azt az élvezetben részt lenni.

Ezzel a megemlékezéssel búcsúzom a furcsa Brukitól. Felületesen úgy látszik, mintha kicsúfolnám. Pedig nem. Élnek itt az országban olyanok is, akiknek eszök ágában sincs magyarul beszélni. Bruki nem tudott ugyan tökéletesen magyarul, de ezt a nyelvet használta. Mert magyarul akart beszélni. Ez a szándék már elég ahhoz, hogy magyar földben pihenjen.

Legyen neki könnyű a föld. Vagy mint ő mondotta: Isten nyugtázza."

A teljes jókedvű könyv itt: mek.niif.hu/13900/13997/pdf/13997.pdf