Közép-Európa egyik legnagyobb zsinagógája, mely 1910 és 1913 között épült, Löffler Sándor és Löffler Béla tervei szerint. A budapesti szecesszió építészetének egyik kiemelkedő példája, bravúros elhelyezése, tömegformálása különös hangulatú térré formálja a szűk utcát. A belül gazdagon díszített templomban 479 férfi és 522 nő számára van hely. A férfiak az utca felől, a nők pedig az udvar felől juthatnak be a belső térbe. 

Hatalmas belső terének szakrális mondanivalóját gazdag ornamentális falfestés, szecessziós csillárok, kandeláberek hangsúlyozzák. A külső fényt a templom belsejébe 90 négyzetméternyi összfelületen bocsátják be az ólomüveg ablakok. A templom főhomlok- zatán végigfutó pártázaton kétsoros, héber nyelvű ótestamentumi idézet fut végig.

A zsinagóga egyedülálló módon épült össze a Dob utca 35. szám alatti átjáróházzal, mely az ortodox zsidó közösség számára teremtett egy szinte belső városként működő, zavartalan életet. Itt már a modern, nagyvárosi viszonyok között kialakult lakóház és zsinagóga együtteséről van szó, ahol a zsinagóga bár a lakóépülettel funkcionálisan összekapcsolt, de a külső várostól vizuálisan és megközelíthetőségében sem teljesen elzárt.