A szecesszió épségben megőrzött egyik legszebb alkotása a Fasori református templom és parókia* baloldali homlokzati toronnyal, háromszögletű oromfalakkal. Az Árkay Aladár tervei alapján 1911 és 1913 között fölépült templom magán viseli a lechneri "magyaros" stílus, valamint a német, a skandináv és az amerikai art nouveau jegyeit.
A homlokzatot és a főbejáratot geometrikus mintájú majolika lapok díszítik, amelyek a pécsi Zsolnay-gyárban készültek.
A méretek is impozánsak, a belső teret, amely mintegy ezer fő befogadására képes, a boltívek fölött húsz méter magas és egy különleges, majdnem 14 méter átmérőjű kupola teszi egyedülállóvá a monumentális megjelenésű kegyhelyet. A belső tér a homlokzatnál és a keresztszáraknál elhelyezett három hatalmas, kapu formájú üvegablakon keresztül kapja a fényt, a főablak Róth Miksának a műhelyéből került ki, a belsőépítészet és a berendezés többi része az építész tehetségét dicséri. Udvarában, a parókia melletti parkban Laky Adolf, az építkezés mecénásának szobra látható, melynek készítője Reith Béla volt.
A templom történeti különlegessége, hogy a városi szóbeszéd szerint csak egyetlenegy alkalommal, 1945. január 7-én, az ostrom miatt maradt el benne istentisztelet.
* A templom az eredeti tervek szerint nem így épült volna fel, de amikor a szomszédos, jómódú betegek fogadására épült szanatórium tulajdonosa, Herzl Manó megismerte a terveket, arra kérte Árkayt, hogy a templom ne az eredeti elrendezésben, hanem annak tükörképében épüljön meg. Kérését a templom befejezéséhez hiányzó, a költségek közel egyharmadát kitevő 33 ezer korona felajánlásával nyomatékosította. Így a szanatórium közvetlen szomszédságába csak a parókia jóval kisebb tömegű épülete került.