Újabb új év, annak is az első napja. Ilyenkor szokás visszatekinteni az elmúlt esztendőre, korábban – pl. tavaly ilyenkor – összeállítottunk egy bestof-ot arról, hogy mi történt a kerületben és a nagyvilágban, mi volt az, ami leginkább érdekelte a hozzánk betérő Nyájas Olvasót. Idén nem csinálunk ilyet, már csak azért sem, mert a blog jobb oldalán látható Top 10-ből egykét kattintás után amúgy is tudható, hogy az elmúlt évben, években melyik tíz poszt volt a legolvasottabb minálunk. (A lájklistát meg még nem raktuk össze...)

Ha valaki mégis mindenáron vissza akarja pörgetni az időt, annak itt van az Index videó- összefoglalja, mely szépen (?) bemutatja az elmúlt öt év magyar abszudjait. Mi a magunk részéről azt ezért erősen reméljük, hogy a most kezdődött év nem ezekre az évekre fog hasonlítani, talán kevesebb lesz benne a rossz, és esetleg, netántán több a jó. Vagy nem. Vagy valami. Ennek örömére kezdjük is ezt az új évet Konok Péterrel:

- Nos, Ábel, szívemnek szeretett gyermeke, kiben örömemet lelem, gondoltam, megajándékozlak.
- Köszönöm, Uram, ez baromi rendes Tőled!
- Gondolkodtam, minek örülnél a legjobban. Örök élet, vagy hogy a Földnek forrásiból Pilsner Urquell hűvös nektárja csordogáljon... de ezek olyan banális, fogyasztói szemléletű dolgok.
- Nekem azért tetszenek...
- Nem, nem, valami szebb kell, valami nagyobb! Azután végre rájöttem: a legnagyobb ajándék, amit a gyermekemnek adhatok, egy testvér. Imé, a te atyádfia, Káin!
- Hát... Uram, nem lehetne mégis inkább egy pár meleg gyapjúzokni?

Boldog újévet!

a Szerk.