1894-ben Jamniczky Lajos saját magának és testvérének, Lipótnak tervezte és építette ezt az egyemeletes eklektikus lakóházat. A 2012 körül felújított homlokzatán – a kapubejáró felett – díszes, „hasas” korláttal ellátott erkély látható. Itt működött a volt német biro- dalmi iskola 1944-ig, melyet 1908-ban alapították Budapesten dolgozó német, osztrák és cseh diplomaták és kereskedők gyerekei részére. A tizenkét osztályos, koedukált iskola előbb a Kálmán utcában, majd itt a Damjanich utcában működött.
Az első világháború után, a monarchia felbomlását követően magyar gyerekek is beiratkozhattak a német állam által fenntartotta intézménybe, mely 1920-ban költözött ebbe az épületbe, amihez aztán hozzávásárolták a Damjanich utca 6-ot is. A háború után 1945-ben ebben az épületben szervezte Both Béla a Szabad Színház társulatát, majd 1952-től a Vasútgépészeti Technikum (és jogutódja, a Mechwart András Ipari Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézet) diákjai tanultak a ház falai közt; 1983-tól pedig a Kirakatrendező és Dekoratőr Szakmunkásképző Iskolának (1999-től Dekoratőr Iskola) adott helyet, egészen annak 2007-es megszűntéig.
Az egykori Városliget 1-2. sz. összevont telek első tulajdonosa 1800-ban (?) Thomas Valero selyemgyártó volt, aki azt 1816-ban eladta Sebastiani József vaskereskedőnek, ő egészen 1840-ig birtokolta. 1840. október 25-én telekkönyvezték, hogy Sebastiani a 3225 négy- szögöl területű telket a Szépítő Bizottmány hozzájárulásával három részre (1., 1/a, 2. sz.) osztotta és gyermekeinek ajándékozta.
A három testvér közül Sebastiani Frigyes, Pest város tiszteletbeli tanácsosa örökölte meg a szélső, 1083 négyszögöles telekrészt (Városliget No. 1.; Városligeti fasor 1. - Damjanich utca 4. - Lövölde tér 2/A), legelőször ő építtetett házat az ingatlanra Zitterbarth Mátyással. Ezzel a telekkel határosan épült akkor Zitterbarth tervei szerint a városi lövölde új épülete, valószínűleg nem véletlen tehát, hogy őt választották tervezőül. Az 1. és az 1a. számú telkekre 1841-ben Sebastiani Frigyes és Sebastiani Károly zártsorú házat építtettek, a két hasonló Sebastiani-ház közül a 1. számú, Sebastiani Frigyes-féle a nagyvonalúbb, a másik egységesebb, de vidékiesebb volt.
Sebastiani Frigyestől 1857-ben Vestermayer Simon nyergesmester vásárolta meg a házat, aki két évvel később, 1859-ben eladta ingatlanát Kozmovszky Antalnak, aki 1869-ig volt a telek tulajdonosa. 1869-ben az ingatlan dr. Mezey Adolfra és nejére (szül.: Kozmovszky Mária) szállt, ők egészen 1883-ig tulajdonolták.