Belső Erzsébetváros keresztutcái abban a kertnegyedben épültek ki, mely a Károly körúttól az Akácfa utcáig húzódott. A házak az 1740-es években olyan régi dűlőutak mentén épültek fel, mint a Dob vagy a Király utca. Az első házakat a Dohány utcára nyíló zsákutcából lehetett megközelíteni. Tíz évvel később újabb házak épültek, ezáltal lehetőség nyílt a zsákutca meghosszabbítására, hogy elérhesse a szomszédos párhuzamos utcát, a Dob utcát. Ennek következtében a zsákutca elvesztette jellegét, és az akkori Terézváros első keresztutcájának kialakulásához vezetett, Kreutz, azaz Kereszt néven.

Az 1760-as években a telkek parcellázása tovább folytatódott, s mintegy 14 házhely alakult ki a Dob és a Király utca között. Ez a Neue Gasse (Új utca), 1765-től a Kiskereszt utca megszületését eredményezte. Az eddigi Kereszt utca pedig a Nagykereszt nevet vette fel. A Kiskereszt és Nagykereszt utcát 1879-től Kazinczy utcára keresztelték át, és a Rákóczi út 20-tól Király utca 23-ig vezet.

 * 2000 óta bontásra került házak.