Hát igen. Tényleg tenni kellene valamit
A Képviselő-testület 2015. június 24-i ülésének napirendjén volt a globális éghajlatvédelem, Al Gore felhívása és Erzsébetváros csatlakozása a felhíváshoz. Az előterjesztésben olvasható, hogy „A 2015. évi 21. ENSZ konferencia decemberében kerül megrendezésre Párizsban, amelynek célja egy új globális éghajlatvédelmi megállapodás elfogadása...
A Megállapodás sikerének előmozdítása érdekében Al Gore – az Amerikai Egyesült Államok Nobel-díjjal kitüntetett volt alelnöke – vállalta, hogy egymilliárd ember támogatását gyűjti össze annak érdekében, hogy a felhívás támogatói a világ vezetőit cselekvésre ösztönözzék. Ezt Áder János Magyarország köztársasági elnöke, valamint Tarlós István Budapest főpolgármestere is támogatta.”
A napirend határozatát minden képviselő támogatta, ám legnagyobb sajnálatomra az ehhez a napirendhez beadott két módosító indítványomat az ellenzéki képviselők kivé- telével a FIDESZ-KDNP képviselői többség tartózkodással utasított el. Az előterjesztés nagy vitát váltott ki, és talán a lelkiismeret késztette az elutasítást jelentő tartózkodókat a tartózkodásra a két módosító indítvány esetében. A környezeti erőforrásaink környezet- tudatos használata nem szerencsés, ha bal vagy jobb oldali politikai kérdéssé silányul.
Az első módosító indítványomban azt javasoltam, hogy felterjesztési jogunk híján kérjük a Parlamentet a környezetvédelmi termékdíjról 2011. évi LXXXV. törvény módosítására. Enyhén szólva is ellentmondásos az, hogy többek között éppen azokat a termékeket (pl. napelem cella) terheli a kormány 2015. óta külön termékdíj adóval, amelyek éppen a globális klímaváltozás csökkentésében játszanak szerepet. Erzsébetváros járjon közbe azért, hogy az értelmetlen külön adót eltörölje a Parlament. Ezzel az a gond is megoldód- na, hogy bár Elnök Úr még februárban helytelenítette a Kormány ezen szándékát, később mégis aláírta a termékdíjazás kiterjesztését a szóban forgó eszközökre.
Második módosító indítványom elfogadása esetén Erzsébetváros közössége Parlamenti vitára javasolhatta volna egy olyan országos programot, amely az Európai Unió 2020-ig előirányzott környezetvédelmi keretprogramját kiegészítve országos pályázati lehetőséggel is támogatja a megújuló energiaforrások hasznosítását (napkollektorok, napelem, geotermiás energia, szélenergia) lakossági és intézményi felhasználását.
Ezzel Magyarország kiléphetne a verbálisan bólogató országok közül, a globális éghajlatvédelmi megállapodást a gyakorlatban is támogatók közé. Erzsébetvárosban pedig példamutató módon napkollektorok, napelem cellák kerülhetnének felszerelésre az iskolákban, óvodákban, bölcsődékben, a bentlakásos nyugdíjas házakban és klubokban a szóban elhangzó politikai nyilatkozatok hitelesítéseként, vagy helyett.
Persze nincs új a nap alatt. Akik például Németországban, Ausztriában nyitott szemmel járnak bizonyára észrevették, hogy komplett települések villanyáram ellátását, télen pedig a fűtését oldják meg ezekkel az eszközökkel.
Hát igen, kellene tenni valakinek valamit, mert vajon mennyire lehet Magyarország Elnö- ke és hazánk hiteles, ha az Elnök aláírásával támogatta a termékdíjazását a szóban forgó eszközöknek? A sok százmilliárd forintot felemésztő látványberuházások helyett nagyobb hasznát látná a lakosság a megújuló energiaforrások használatát támogató programnak. Amúgy nem ezek a fejlesztések segítenék csökkenteni hazánk energiafüggőségét?
Az ingyen rendelkezésre álló nap és szélenergia hasznosítása valódi rezsicsökkentés volna, nem pedig könyöradomány a nyomorgóknak. A megújuló energiaforrások hasznosítására ráépülő "iparág" nem járulna hozzá előnyösebben új tisztességes bért, megélhetést biztosító valódi kisipari és szolgáltatói munkahelyek teremtéséhez, mint a rabszolgamun- kává silányított közmunkaprogram?
Sajnálom, hogy ezúttal Erzsébetváros Képviselő-testülete pusztán kipipált egy kérdést és meg sem próbált egy lépéssel előbbre gondolkozni.
dr. Kispál Tibor, önkormányzati képviselő