Az eredetileg a fasorig húzódó telekre (mai cím: Városligeti fasor 45., Damjanich utca 52.) előbb Petko Béla, a Lloyd Hírlap kiadója 1861-ben Hild Károllyal építtetett egy földszintes házat az akkori Három dob utcai oldalra, majd a már megosztott ingatlan Damjanich utcai felének megvásárlása után 1907-ben itt épült fel Mai Manó és családja megrendelésére ez a 4+1 emeletes eklektikus/szecessziós lakóház Nay Rezső és Strausz Ödön tervei alapján.

A Mann József kivitelezte ház falán, a bejárattól jobbra Salamon Ferenc emléktáblája látható, melyet 1932-ben helyezték el. A tábla anyaga kő, a felső külön részen koszorú lúdtollal és szalagdísz látható. Az emléktábla Istók János szobrászművész alkotása. Salamon Ferenc egyetemi tanár, történelemíró volt, utolsó nagy műve "Budapest története" címmel jelent meg. 1892-ben az akkor még itt álló házban halt meg.

Mai Manó (1855-1917) egyébként császári és királyi udvari fényképész, szakíró volt. Hazai mesterektől tanult, majd külföldön tökéletesítette tudását. 1878-ban Mai és Társa néven nyitott műtermet, 1882-ben megvásárolta a Nagymező utca 20. számú épületet is (Mai Manó Ház), amit teljesen átépített a saját céljainak megfelelően. 1885-től működött udvari fényképészként. Alapítója és főszerkesztője volt A Fény (1906-1918) c. lapnak, 1885-ben megalapította a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletét, valamint a Magyar Fényké- pészek Országos Szövetségének is egyik kezdeményezője volt. 1896-ban megválasztották a Fényképészek Asztaltársaságának elnökéül. Az 1900-as párizsi világkiállításon fényképeit aranyéremmel jutalmazták